Hobo Blues Band - A blues kémiája

Micsoda órák voltak
A zene átvilágította az időt
Harminc év három és fél óra alatt

Kilépni a hétköznapok gyönyörűséges igájából
Bömbölni az öröm börtönében
Legyőzni az önfegyelem szigorát
Hagyni hogy a dolgok maguktól menjenek
Odaadni magad félelem nélkül ilyen idők után

A zene győzelme
A férfiaké akik megszülték akik nevelték
Akik vigyáztak rá akik elhagyták
És akik visszatértek hozzá hogy meghajtsák fejüket
Belevessék lelküket
Teljesen és talán utóljára

Belenézni a barát szemébe
Akit rég elhagytál de hűséges maradt és most veled örül
Elfogadni és megbocsátani a másiknak
Aki annyi bűnt elkövetett aki a szemedbe hazudott aki kinevetett
Aki meglopott aki megcsalt aki elárult
Aki még a színpadon is számol és majd holnap megzsarol
Akit néha megöltél volna
Mert az nem baj hogy nem értett
De az igen hogy nem érzett

És most elég egy akkord egy futam egy ütés a dobra
Sistereg a véred
Hallod ahogy a társaid játszanak
A hangok elérik az embereket
Beindul a blues kémiája
Három nemzedék ugyanazt az oxigént szívja
Nincs fenn és nincs lenn
A tízezer szempár lángra lobbantja a színpadot

És a hátsó sorok mögül felszáll egy angyal
Megtörli szemed aztán a homlokod
És a füledbe súgja
Hidd el hogy igaz
Hazaértél