Siska Finuccsi - Éjbenjáró (Közr. Phat)

/Siska Finuccsi/
Én szeretem az éj szagát, az éjszaka szavát
Az éj szavát, az éjszaka szagát
A beton panaleknek játékát
A sötét sikátorok megrémisztő árnyékát
A hideg placcot, a szagot ami csalogat vagy elkerget
de felcsigázhat annyira, hogy (tekerjek)
A halk suttogásokat, a felvillanó féklámpát
A csövest aki üvegdarabbal mindjárt vénát vág át
A mentő szirénáját, a kurva hiénáját
A kurvát aki visít, hogy a csávó miért jár át
A gyereket ki felsír, mer' az annyát megint verik
Az anyát aki azért kap mert mindig bűnbe esik
Én látom ahogy éltek, látom ha elitéltek
Én bejárom és kívánom, hogy megírjam mit éltek
Mert nekem ennyit értek, ha örökké is égtek
Egy toll vagyok a papíron, hogy mindent elmeséljek.

Nem kell a fény sem a nap
csak a hold meg az éj, mire éjjel ugat
a falkám a sötétben érzi magát
csak igazán jól (csak igazán jól)

Nekünk nem kell a fény sem a nap
csak a hold meg az éj, mire éjjel ugat
a falkám a sötétben érzi magát
csak igazán jól (csak igazán jól)

/Phat/
Én szeretem az éj szagát, az éjszaka szavát
Az éj szavát, az éjszaka szagát, meg ízét
Ez egy ballada az éjszakáról
Gyermeke minden melóban(?), vagy otthon éjszakázol
A rímem lángol, felmelegít ha fázol
Pár jó szó pedig ingyen van, olyan kurva olcsó
Mégis sok az olcsó kurva
Az is csak nekem furcsa
Hogy még mindig a másét húzni a boldogság kulcsa?
Sétára viszem a négylábút
Mikor a sarkon egy csöves egy csikkre épp rágyújt
Nincs terülj-terülj asztalkám, csak vagy talál vagy halál
Nem tudom ki válogat fenn de kegyetlen gyorsan szanál
A fajtámnak a naplemente, csak holdfelkelte
Az árnyék néha elátkoz, néha sors kegyeltje
Aki szólít magához, a vész örökké itt
Velünk egy éjbenjáró sem magányos.

Nem kell a fény sem a nap
csak a hold meg az éj, mire éjjel ugat
a falkám a sötétben érzi magát
csak igazán jól (csak igazán jól)

Nekünk nem kell a fény sem a nap
csak a hold meg az éj, mire éjjel ugat
a falkám a sötétben érzi magát
csak igazán jól (csak igazán jól)