FankaDeli - Nem alkuszom - "A mi földünk"

Akár egy jászkun ifjú a nehéz lovasságnak,
Az alföldi rónáról rontok a világnak.
Azt hazudják rólunk, hogy a gyűlölet vezérel,
Pedig mifelénk csak is a szeretet a vezérelv.
Ez magyar, ez szívből, angyalok szárnyával,
Én meghalok, de jönnek majd utánam százával.
Nincs jogom számolni, mennyi az ellenség,
Megyek, amíg élek, hogy szavaim rettegjék.
Áruló fattyak, hazug bérencek,
Hol nincsenek bűnösök, csak is védencek.
Mint golyót szedő huszár Feri élő célpont,
De sok ezren suttogják, igen ez szép volt.
Igen, ezt így kell, mert nem lehet nem tenni,
Másra ne számíts, magad tudod menteni.
Ami még menthető halálra ítélt népemet,
De majd egy hajnalon dobszóval érkezek.

Nem alkuszom, nem adok egy falut sem,
A máséból nekem nem kell egy falat sem.
De a mi földünk egy szép napon visszajár,
Mert az én fajtám nem lesz birkanyáj.

Ha egy átlag magyar tudná, hogy honnan jön a népünk,
Hogy mi is a valóság, hogy mennyit is érünk?
De inkább azt a rohadt, mocskos dobozt választja,
És mivel nincs kérdés, nem is vár válaszra.
Hungarorum eliminates, tudod mit jelent?
Hogy a magyar kiirtassék én ezért adok jelet.
Ha én felébredtem, akkor bárki képes,
Összerakták a tervet, hogy te bizony szétess.
Nomádok, betyárok, most meg csőcselék,
Magas a felbontás, de milyen a töltelék?
Batthyány Lajos már a cellában elvérzett,
Bedrogozva mondta labanc puska csövének:
"Éljen a magyar haza, éljen a magyar haza!"
Itt kong a fejemben utolsó három szava.
A szemétdomb is Magyarföld, ha tetszik, ha nem,
Na te dörzsölt kufár, hogy lopod el a hitem?

Nem alkuszom, nem adok egy falut sem,
A máséból nekem nem kell egy falat sem.
De a mi földünk egy szép napon visszajár,
Mert az én fajtám nem lesz birkanyáj.

Hiába születsz ezerszer, ha nem hittel halsz,
Hiába minden győzelem, ha elcsalt a harc.
Gróf Teleki László és a hatvan párbaj,
Egy igaz magyar élet bármikor halált vállal.
Előttem ezer Haynau, de én akkor se félek,
Mert ti zsoldosok vagytok, mi viszont vitézek.
Vágd le a lábam és puszta kézzel húzom,
Vágd le a karom és nézd meg a vigyorom!
Ahogy Rákóczi egy tollal, lemondok mindenről,
Nem kérek az uzsorádból, sem a hitelből.
Ahogy kartácstűz szakítja a vörös sipkát,
Úgy riad fel, ki meghallja Kőházy Fankát.
Tehetnék sok mindent, mint egy menő repper,
De sok mindent nem teszek, mint egy magyar ember.
Legyen bitóm rövidebb, had érezzem a kínt,
Amit sok millió anya, ki a fiáért sírt.
Ahogy a Klapka légió, mint fantom a sötétben,
Feri öreg sólyom, egy oroszlán bőrében.
Mint Petőfi Sándor a segesvári harcmezőn,
Ló és kard nélkül puszta kézzel ölt.
Na ki csinálja utána, ki egy magyar férfi,
Ki az ki kiirtásunk tovább nem nézi?
Tizenhárom aradi iszkolás helyett maradt,
Mert bennünk becsület van, nem pedig harag.
Bármit mondasz kufár, rólam bíz lepereg,
Mert a szökésem oka a hazaszeretet.
A szökésem oka a hazaszeretet.
A szökésem oka a hazaszeretet.

Nem alkuszom, nem adok egy falut sem,
A máséból nekem nem kell egy falat sem.
De a mi földünk egy szép napon visszajár,
Mert az én fajtám nem lesz birkanyáj.

Nem alkuszom, nem adok egy falut sem,
A máséból nekem nem kell egy falat sem.
De a mi földünk egy szép napon visszajár,
Mert az én fajtám nem lesz birkanyáj.