Vazul Vére Rockopera - Élő forrás

Mi szívedbe fér
Ahogy nyílik a tér,
az izzón fehér
hogy tudd, mennyit ér
Annak, ki kér, nem csak ígér

A felvágott ér,
a megdermedt vér
A te műved, hóhér
Elárult fivér, elárvult nővér
Elég volt egy őrült vezér

Tőrrel a kézben lendül a kar
A méreg a pengén keserűn mar
Elaltat, vár, lassan, betakar, még
Éhes, egyre csak többet akar

Hogy
Tíz körmével
a régi magyar majd
Ás, mert féli a vadkanagyart
Parancsra magának
Hat láb mély
Sírgödröt a saját földbe kapar

De
Rajtam a jel, az Élő Forrás
Bennem, nincs aki innen elűz
Életadó, tisztító fényből
Jöttem, nem fog rajtam tűz

Nem
Éget, érhet hozzám el, nekem
Itt a helyem, nem éltet más
Minden a végtelen terv egy része
Hazatérés, majd új utazás

Testvér ha kér, majd
Akad kenyér, ha csak üres
kenyér
Sok vihart megél
Pokoltól sem fél, neki lesz
még fedél

Feltépett gyökér, kidöntött pillér
A te műved, hóhér
De múlik a tél,
olvad a jégpáncél
Újra lüktet egy ér

Nem hiszem el,
hogy lassan a népem
Fénylőn izzó lángja kiég
Kell, hogy jöjjön az égből
szikra, ha
Éled a tűz, fellobban-e még?

Én
Nem bírom el, hogy lássam
a vérem
E csapdába ahogyan belelép, aki
Állította nekünk, az meglop
Majd a jövőnkkel félre lelép

Mert
Árad a bűz, a sötétség verme
Némán ásít, a semmibe néz
Beállni a sorba, minket is elnyel
Századok hosszán kötve a kéz

Majd
Eljön a kor, majd újra megérti
A lélek, amit neki suttog a szél
Te rázod végre a port le magadról
Az élet az út, ez az út, ami él