DEV - A fény hiánya

verze 1.
Azzal hogy mindig magadat bántod
nem látod tisztán a való világot
Nem látod többé önmagad
és a szíved lassan szétszakad
Csak küzdesz mindig, reggel felkelsz
csipa a szembe , tudod hogy nem nyersz
Lehajtott fejjel az utadat járod
egy kőbe rúgsz majd a kiutat várod
Hogy legyen könnyebb az életed
hogy szeresd magad, és a végzeted
Csak lassan elfojtasz mindent
izzik a szíved, éget.. folyton itt bent!
Egy maroknyi régi kopott emlék
ha itt lennél, veled boldog lennék
Az erőt gyűjtöd minden reggel
de újra itt van egy újabb este
Rohannak gyorsan a fiatal napok
megöregszem mire észhez kapok
Megöregszem és egyedül élek
míg szidtam magam, a többiek féltek
Elüldöztem mindenkit
nem láttam bennük az istenit
Csak nyaltam körbe sebeim lassan
láttam az életet kibaszott farsan
Por álarc mi mögött bujkálnak
a tükör előtt úgy ugrálnak
Mint a bohócok, butuska jelmezben
szabad vagy ebben a ketrecben
A kodáj te vagy mit teremtesz
és az élet mit félve felejtesz
Holnaptól majd minden más lesz
tölts még kérlek még egy páleszt
Önts még.. végre felejtek!
a való mit droggal temettek
Mert könnyebb mint erőt gyűjteni
az én szívem nem kell fűteni
Mert lángol bennem az érzelem
és rohan messze a félelem
Mert szembe kell néznem magammal
és azzal a rengeteg haraggal

Refrén
Súgja a hajnal: Ébredj föl!
vár egy új nap az életből!
Hogy megtedd amit nem tettél
hogy érezd amit elfeledtél
Mert a sötétség a fény hiánya
a lelked nem lángol hiába
Mert elnyom téged a félelem
és sokkal könnyebb a kényelem

verze 2.
Ahogy nöl fel a gyermek, átverik
ahogy a napok egymást úgy átfedik
Hogy nem tudunk semmit magunkról
csak álmodozunk az álmunkról
Az én álmom mindig te voltál
hogy a sötétbe messze szaladtál
Úgy merültem el egy tengerben
hol a hullám súgta: Elvesztem…
Kelj fel végre! Mondtam magamban..
egy csillag vezetett, este a szabadban
Próbáltam hinni a butuska szavakban
azt hittem értem, de semmit se haladtam
Az idő az egyetlen barátom
hiszem hogy túllépek a hibákon
Hiszem hogy engem is szeretnek
és ha meghalok, soha nem felednek
Elvan a virág, úgy fújja a szél
magvait messze, hol életre kél
Bár értenéd, és én érteném
a kezed szűk így nem féltenék
Milyen csoda hogy mi itt vagyunk
és egyszer majd mindent itt hagyunk
Én megláttam és te is meglátod
ellenség nincs, csak BARÁTOK!
Barátok… kik vezetnek
kik új útra téged terelnek
Mert az életed nem egy véletlen
és jobb ha tudod: Nem tévedtem!
Mikor láttam a szikrád a szemedben
egy percig soha sem feledtem
Mert hittem és hiszem hogy meglátod
a szíved számít nem a karátok

Refrén
Súgja a hajnal: Ébredj föl!
vár egy új nap az életből!
Hogy megtedd amit nem tettél
hogy érezd amit elfeledtél
Mert a sötétség a fény hiánya
a lelked nem lángol hiába
Mert elnyom téged a félelem
és sokkal könnyebb a kényelem