Radnai György - Moszkvaparti esték

Hallgatott a kert, minden elnémult.
Megpihent a föld és az ég.
Nyár volt, alkonyat, lenn a Moszkva-part,
ó, be szép volt, de tündérszép!

(Nyár volt, alkonyat, lenn a Moszkva-part,
ó, be szép volt, de tündérszép!)

Fodrozott a víz, s újra elsimult,
színezüstöt szórt ránk a hold.
Dal kelt, s elpihent, szótlan, hosszú csend,
de a szívünkben új dal szólt.

(Nyár volt, alkonyat, lenn a Moszkva-part
ó, de szép volt, de tündérszép!)

Mért borult el úgy kedves arcocskád
könny is ült szemed szögletén.
El sem mondhatom, nincsen arra szó,
hogy mit éreztem akkor én.

(Nyár volt, alkonyat, lenn a Moszkva-part,
ó, de szép volt, de tündérszép!)

Elröpült az éj, látod, virrad már,
bánatos és kék lesz az ég.
Csak meg ne tagadd, őrizd ezt a dalt,
s ilyen nyár estünk sok lesz még.

(Nyár volt, alkonyat, lenn a Moszkva-part,
ó, be szép volt, de tündérszép!)