Bródy János - Északi fény

Mondd, merre induljon el
ki háborút nem visel
aki itt e Földön még békét remél

Mondd, merre forduljon az
kinek már rég nem vigasz
hogy a küzdelemhez kell a szenvedély

Messze fenn északon, hol hűvös minden indulat
világ zajától távol, csendes völgy ölén

Talán ott várnak szép napok
szelíd megértő hajnalok
és bánatom feloldja majd az északi fény

Mondd, hová bújhatna el
kit már a harc nem érdekel
menedéket, mondd a lélek hol talál

Mondd mit tegyen, ki védtelen
békét keres fegyvertelen
és látja már, hogy minden csillag rosszul áll

Messze fenn északon, hol hűvös minden indulat
világ zajától távol, csendes völgy ölén

Talán ott várnak szép napok
szelíd megértő hajnalok
és bánatom feloldja majd az északi fény

Nagyon távol, fenn északon
reám vár még a csillagom
és ha éjjel meglátom én
mindig újra elvarázsol az északi fény

Mondd, mért hagytuk, hogy így legyen
miért nem győz az értelem
a jó szándék társat miért nem talál
Hidd el, hogy nem könnyen teszem
és mindig visszahúz szívem
de néha úgy érzem, hogy el kell menni már

Messze fenn északon, hol hűvös minden indulat
világ zajától távol, csendes völgy ölén

Talán ott várnak szép napok
szelíd megértő hajnalok
és bánatom feloldja majd az északi fény

Nagyon távol, fenn északon
reám vár még a csillagom
és ha éjjel meglátom én
mindig újra elvarázsol az északi fény

Valahol távol, fenn északon
tudom, hogy rám vár a csillagom
Valahol távol üzen felém
és új hajnalt hoz el az északi fény