Vörös István - A vadabbik énem

Boldog vagyok, ha találkozunk;
jó, hogy az enyém vagy;
csak arra kérlek kedvesem,
ne hagyd el magad!
Ha tetszeni akarsz, fontos az,
hogy vonzó legyen a kép.
Az én barátnőm olyan legyen,
amilyet szeretnék.
Elsősorban arra vágyom
a klumpád felejtsd otthon;
szexisebb egy magas sarkú,
nem először mondom.
Nem nagy kérés beláthatod,
hogy mindig szép legyél;
majd én is olyan pasas leszek
amilyet szeretnél.
Nem tudhatod, nem tudhatod,
hogy férfiszemmel, mi az, ami számít,
mi az, ami izgat, mi az, ami kábít.
Nem tudhatod, nem tudhatod!
... bár napról-napra mindjobban érzem,
hogy kihozod belőlem a vadabbik énem.
Bátran fesd ki a körmeidet,
ne sajnáld a rúzst;
máris valami bizsereg bennem;
rögtön lángra gyújt.
A lelkem mélyén imponál,
roppant hízeleg;
csak ámuldozzon a sok haver,
ha meglátnak veled.
Nem tudhatod, nem tudhatod,
hogy férfiszemmel, mi az, ami számít,
mi az, ami izgat, mi az, ami kábít.
Nem tudhatod, nem tudhatod!
... bár napról-napra mindjobban érzem,
hogy kihozod belőlem a vadabbik énem.
Nem tudhatod, nem tudhatod!
Nem tudhatod, nem tudhatod!
... hogy kihozod belőlem a vadabbik énem.