Udvaros Dorottya - Bizonytalanság

Az ember felöltözik
Aztán meg levetkezik
Folyton csak festi magát
Aztán megtörli magát
Ül csak a tükör előtt
Feledve honnan is jött
Nem tudva mi a neve
Már azt se mi a neme

Nem hiszi el amit lát
Már csak a görcse szilárd
Fejében üres szavak
Némelyik beleragad
Annyira beleragad
Hogy aztán fájva szakad
És aztán úgy szalad el
Nem is emlékezel

És még ott van
Mi kínoz és folyton gyötör
Egyik óra
A másiktól megörököl
Ami kell,
S rögtön öl,
Ha ölni hagyják
Az az átkozott jó
Bizonytalanság

Csak ő a társad neked
A hátad mögött követ
Nyakadon ott a keze
Nem tudod cirógat-e
Vagy megfojtani akar
Kell ő, mert nem hogy zavar
Ő, aki egyedül kell
Sírsz neki:
Ne engedj el!

Ő veszi el, aki vagy
Szavakba beleragadj
Azt is ő intézi el
Nőből, hogy férfi leszel
Öregből, hogy fiatal
Azt se tudd, hogy mit akarj
Csak azért, hogy megfelelj
Magadat veszíted el

És még ott van
Mi kínoz és folyton gyötör
Egyik óra
A másiktól megörököl
Ami kell,
S rögtön öl,
Ha ölni hagyják
Az az átkozott jó
Bizonytalanság

Szerelmem vagy,
Ne hagyj el soha
Tiéd vagyok
Drága mostoha
Úgy kínozz,
Hogy ne hagyj el soha
Vérem lettél
Drága mostoha

És még ott van
Mi kínoz és folyton gyötör
Egyik óra
A másiktól megörököl
Ami kell,
S rögtön öl,
Ha ölni hagyják
Az az átkozott jó
Bizonytalanság

És még ott van
Mi kínoz és folyton gyötör
Egyik óra
A másiktól megörököl
Ami kell,
S rögtön öl,
Ha ölni hagyják
Az az átkozott jó
Bizonytalanság