Zalatnay Sarolta - Uram, mi jöhet még

Semmi sincs, csak átlátszó éj
Szavak, miket nem bocsát meg senki
Nincs hűséges szempár, nincs simító kéz
Ó, Uram, mi jöhet még?

Éjszaka van, de napsugárra vágyom,
Mint délre húzó, fáradt fecskepár,
Testem kihűlt álom csupán, darabokra hullik szét
Ó, Uram, mi jöhet még?

Dühödt magányban, kócos szerelemmel
Újra, csak újra küzdök valami ellen
Nem tölti be élet a végtelen űrt
Ó, Uram, mi jöhet még?

Határtalan a fájdalom és oly dobogó minden emlék
Még meg sem érkeztél, de máris elmégy
Még nem is szóltál, de szád örökre néma
Ó, Uram, mi jöhet még?

Kő, páncél, vasbilincs, szavak néma rendje
Ne kínozz, hisz túsz vagyok,
Előtted állok pőrén bekötött szemekkel
Ó, Uram, mi jöhet még?

Te és én nem létezünk már
Csak árnyékaink élnek
Te és én becsapva állunk
Nem szédít az ének

Megyek, ahogy jöttem, senkiként a semmiből
Megyek, mert nincs helyem
Csak árny vagyok nem létezem
A huszárcsínyek ideje lejárt
Nagy árulásokról írnak majd meséket

S nem keresnek többé csillagot szerelmes lányok
Botladoznak álmaink, könnyes az idő
Szárnyaszegett vágyaink, csöndes temető

Szédül az éj, sóhaja kél
Felébred a remény

Még meg sem érkezett, de már végleg elment
Még nem is szólt, nem látott embert

Még meg sem érkezett, de már végleg elment
Még nem is szólt, nem látott embert
Arcom, mint kőszobor
Könnyek nélkül sírok
Soha nem volt gyermekeimnek, hidegek a sírok
Ó, Uram, mi jöhet még?

Ó Uram, mi jöhet még:
Ámen.