Zalatnay Sarolta - Enyém lesz a fény

Álmos arcú házak felett átsiklott a reggel
A napsugár csak félénken a hátsó lépcsőn ment fel
Felébredt és csendben, sietve csomagolt
Elindult a lány egy fáradt hajnalon
A lakás ahol eddig élt már vissza nem fogadta
Mindent, ami eddig ő volt, az anyjánál otthagyta
Hullott rá a nappal, hullott rá az éj
Egyedül ment és énekelt, hogy enyém lesz a fény

Csak az enyém lesz a fény, csak az enyém senkié
Egyszer véget ér majd minden szenvedés
Tudom, enyém lesz a fény, amit árnyék nem kísér
Tudom, enyém lesz a színpad, csak enyém

Késő estig fennmaradt és próbált szenvedéllyel
Egy öreg rocker tanította, vele aludt éjjel
Nem szerette testét, nem értette szavát
És eljött az a pillanat, hogy egyedül ment tovább

Csak az enyém lesz a fény, csak az enyém senkié
Egyszer véget ér majd minden szenvedés
Tudom, enyém lesz a fény, amit árnyék nem kísér
Tudom, enyém lesz a színpad, csak enyém

Megnyert minden fesztivált és övé lett a fény
Szikrázott a színpadon az őrült szenvedély
Első volt a slágerlistán, dőlt hozzá a pénz
Hazament és egyedül volt, mint gyertyaláng, ha ég

Csak az enyém lesz a fény, csak az enyém senkié
Egyszer véget ér majd minden szenvedés
Tudom, enyém lesz a fény, amit árnyék nem kísér
Tudom, enyém lesz a színpad, csak enyém
Csak az enyém lesz a fény, csak az enyém senkié
Egyszer véget ér majd minden szenvedés
Tudom, enyém lesz a fény... (elhalkul)