1. Bródy János - Magyarok közt európai 3:51 [2016] 
2. Ismerős Arcok - Nélküled 5:41 [2010]
3. Wellhello - apuveddmeg 03:16 [2014]
Vaklárma - Csorbult szívek háza
| Szövegírók: |
Juhász Tamás |
|---|---|
|
Juhász Tamás |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Megtekintve: Ma 1, összesen 2078 alkalommal
Beküldő
Dalszöveg
A gyűrött ágyon már csak a napfény sütkérezik.
Az állom állomásra a valóság érkezik.
Éles füttye fájón jelzi, elmentél,
S az éjjel érzésekből házat építettél.
A csorbult szívek házát, hol újra köszörülnek,
S a fájdalom közé öröm cseppek vegyülnek.
Mik gyógyszerként lassan feloldódnak,
S talán jövőt adnak a gyógyulónak.
Az ismeretlenbe visz a valóság vonata.
S torkomra csomót köt a félelem fonala.
Nem akarlak elveszteni, hisz még meg sem kaptalak,
Csak percet percre téve csókolhattalak.
Lila eső áztatta éjjeli menedékünk,
S a cseppeken szivárvánnyá vált összefont fényünk.
De a felhőt elűzte a múlt lehelete,
S zokogva ingott meg a vágy épülete.
És a gyűrött ágyon csak a napfény sütkérezik.
De a bizonytalanság mellé kéretszkedik.
S leemelnék egy kartont a jövő polcáról,
De ha olyat bontok fel, melyből hiányzol?
Az ismeretlenbe visz a valóság vonata.
S torkomra csomót köt a félelem fonala.
Nem akarlak elveszteni, hisz még meg sem kaptalak,
Csak percet percre téve csókolhattalak.
Az állom állomásra a valóság érkezik.
Éles füttye fájón jelzi, elmentél,
S az éjjel érzésekből házat építettél.
A csorbult szívek házát, hol újra köszörülnek,
S a fájdalom közé öröm cseppek vegyülnek.
Mik gyógyszerként lassan feloldódnak,
S talán jövőt adnak a gyógyulónak.
Az ismeretlenbe visz a valóság vonata.
S torkomra csomót köt a félelem fonala.
Nem akarlak elveszteni, hisz még meg sem kaptalak,
Csak percet percre téve csókolhattalak.
Lila eső áztatta éjjeli menedékünk,
S a cseppeken szivárvánnyá vált összefont fényünk.
De a felhőt elűzte a múlt lehelete,
S zokogva ingott meg a vágy épülete.
És a gyűrött ágyon csak a napfény sütkérezik.
De a bizonytalanság mellé kéretszkedik.
S leemelnék egy kartont a jövő polcáról,
De ha olyat bontok fel, melyből hiányzol?
Az ismeretlenbe visz a valóság vonata.
S torkomra csomót köt a félelem fonala.
Nem akarlak elveszteni, hisz még meg sem kaptalak,
Csak percet percre téve csókolhattalak.
Zeneszöveg hozzászólások
Még egy hozzászólás sincs, tökéletes alkalom, hogy írj valamit!