Tape Underground - Anyag

Minden szellemek rajtunk fekszenek,
Így alszik alattunk a Föld.
Töröld le könnyeid, öleld át bűneid,
Arccal a napnak, háttal saját árnyékodnak.
Nem az Én van, hanem Én vagyok,
Akik tesznek és aztán sem értenek, azok állatok.
Soha nem volt szükség itt rád:
Önmagad ketrece, többiek jelmeze.
Nem az anyag, ami van,
Ami van, az anagyra bontható,
Ahogy az értelem feletti értelemből
A pszichologizáló gondolkodó.
Csak Te maradtál nekem,
Tiszta kezdetemkénti kezdettelen
És soha nem is volt másom,
Csupán az idő feletti végtelen jelen.
Senki sem kérdezte a nevem,
Ahogy a technika, úgy az életem,
Ahogy az emberek helyett az ipar
Tökéletes rabszolgákat akar...

Az anyag, amitől nem lát,
Az anyag, amitől nem beszél,
Az anyag, amitől nem érez,
Nem gondolkozik, csak él...

Minél inkább megismerni
És annál kevésbé érteni,
Objektíven ítélkezni,
A létre képtelenül létezni,
Minden fogalmat feloldani,
Minden szetséget elüldözni,
Saját koporsómban megálmodni,
Hogyan kell önmagam kioltani.
Nem az anyag, ami van,
Ami van, az anagyra bontható,
Ahogy az értelem feletti értelemből
A pszichologizáló gondolkodó.
Csak Te maradtál nekem,
Tiszta kezdetemkénti kezdettelen
És soha nem is volt másom,
Csupán az idő feletti végtelen jelen.
Senki sem kérdezte a nevem,
Ahogy a technika, úgy az életem,
Ahogy az emberek helyett az ipar
Tökéletes rabszolgákat akar...

Az anyag, amitől nem lát,
Az anyag, amitől nem beszél,
Az anyag, amitől nem érez,
Nem gondolkozik, csak él...