Görbe Nóra (Linda) - Vadlány

Olyan jól indult a ma reggel,
Erre te, megint jössz itt nekem ezzel a szöveggel:
Hogy, ócska már az edzőcipőm..!
És, hogy: ne itt lábon hordjam a karkötőm!
Hogy: miért hagyom szana-szét a szobámat?
És: miért vágok állandóan pofákat,
Hogy miért üvöltök, hogyha becsapnak,
És rángatom a vállam, hogyha kicsapnak..!
Azt üzenem: örülj, hogy velem lehetsz
Ha valami nem tetszik elmehetsz!

Unom, hogy állandóan kioktatsz
És mágneseken ezüstöket lobogtatsz...
Unom, hogy játszod itt a főnököt,
Mikor az apád kocsiját elkötöd!
Napokig azt se tudom mere jársz,
Közben engem meg, kitör a frász!
S amikor aztán hazatalálsz,
Csak duzzogsz, veszekedsz, ordibálsz..!
Jaj annak, aki szembe szállni mer veled!
Lehet, hogy vadlány vagyok, de te: vadember!

Vadlánynak minek egy vadember,
A sorsom miért éppen veled ver?
Vadlánynak minek egy vadember,
Lehet, hogy nekem épp ilyen kell?

Vadlánynak minek egy vadember,
A sorsom miért éppen veled ver?
Vadlánynak minek egy vadember,
Lehet, hogy nekem épp ilyen kell?

Sajnálom, nem vagyok a pótmamád,
A rabszolgád, vagy a szobacicád!
De lehetek, ha akarod a barátod,
Ha a játékszabályokat betartod!
Ezért ne te mondd meg, hogy mi a jó és a rossz
És a nevelésemmel se fáradozz!
És ne akarj minden áron bekeríteni,
Ha valaha is meg akarsz szelidíteni!

Vadlánynak minek egy vadember,
A sorsom miért éppen veled ver?
Vadlánynak minek egy vadember,
Lehet, hogy nekem épp ilyen kell?

Vadlánynak minek egy vadember,
A sorsom miért éppen veled ver?
Vadlánynak minek egy vadember,
Lehet, hogy nekem épp ilyen kell?

Vadlánynak minek egy vadember,
A sorsom miért éppen veled ver?
Vadlánynak minek egy vadember,
Lehet, hogy nekem épp ilyen kell?