Kovács Kati - Átkozottul fáj

Válasz nem jött, csak én sírtam,
miért nem írsz, miért nem hívsz.
Minden percünket átírtam,
minden sort, minden szót.

Gyere ülj le hozzám kérlek
látod úgy hívlak már.
Egyszer gyűlöltem átjárt a tél,
egyszer szívemben átöltöztél,
a lelkembe átköltöztél.

Szeress, mert jő a forró nyár
és hogy nem vigyáztam rád,
hidd el átkozottul fáj a szívemnek.
Ölelj, mert jő a forró nyár,
e kár, hogy nem vigyáztam rád,
hidd el úgy hiányzol, minden percben várok rád.

Néhány harcot még megjártam,
nem volt más választás.
Szemben ültünk és megbántam
minden sort, minden szót.

Gyere ülj le hozzám kérlek,
látod úgy hívlak már.
Egyszer gyűlöltem átjárt a tél,
egyszer szívemben átöltöztél,
lelkembe átköltöztél.

Szeress, mert jő a forró nyár
és hogy nem vigyáztam rád,
hidd el átkozottul fáj a szívemnek.
Ölelj, mert jő a forró nyár,
de kár, hogy nem vigyáztam rád,
hidd el úgy hiányzol minden percben.

Ha kérted nem figyeltem rád,
hidd el átkozottul fájt
minden elmulasztott perc a szívemnek.
Tudod, hogy úgy se kell már más,
de kár, hogy nem vigyáztam rád,
hidd el, úgy hiányzol minden percben.

Minden percért kár,
ó, gyere már, jobb lesz talán,
még egyszer jöjj, szállj velem...

Ó, hidd el fáj, átkozottul fáj a szívemnek.
Ha kérted nem figyeltem rád,
érezd minden éjen át
azt, hogy úgy hiányzol minden percben.
Szeress, mert jő a forró nyár
és hogy nem vigyáztam rád,
Hidd el átkozottul fáj.

Ölelj, mert jő a forró nyár,
de kár, hogy nem vigyáztam rád,
hidd el úgy hiányzol minden percben.
Ha kérted nem figyeltem rád,
hidd el átkozottul fáj,
minden elmulasztott perc.

Tudod, hogy úgyse kell már más,
de kár, hogy nem vi... (elhalkul)