Poór Péter - A régi szép melódiák

Összefutottunk az utcán váratlan, sok év után.
Örültem, hogy újra látlak, és te feljöttél hozzám.
Iszunk egy forró kávét, nem csapunk nagy dáridót.
Halványan ég egy kis lámpa, míg hallgatjuk a rádiót.

A régi szép melódiák, ma felcsendülnek újra.
Ma éjjel csak mi táncolunk, meghitten összebújva.
Ma újra feldereng a múlt, a régi bánat kissé elcsitult,
s egy mélyen rejlő, elfelejtett érzés ismét lángra gyúlt.

Elmesélsz szép sorban mindent, hogy alakult életed.
Egyedül maradtál végül, talán jobb is, azt hiszed.
Tegnap két magányos ember, eddig így láttuk magunk,
egymásra találtunk mégis, mostantól ketten vagyunk.

A régi szép melódiák, ma felcsendülnek újra.
Ma éjjel csak mi táncolunk, meghitten összebújva.
Ma újra feldereng a múlt, a régi bánat kissé elcsitult,
s egy mélyen rejlő, elfelejtett érzés ismét lángra gyúlt.

Dúdold újra a zenét, érezd át az ütemét!
Két kar lágyan átölel, de most hiába kérdezel,
mert arra senki nem felel,
hogy őrült fejjel akkor hogy válhattunk el.

A régi szép melódiák, ma felcsendülnek újra.
Ma éjjel csak mi táncolunk, meghitten összebújva.
Ma újra felbolydult a múlt, egy pillanatra torkunk elszorult,
s egy mélyen rejlő, elfelejtett érzés ismét lángra gyúlt.

Lá - lá - lá,...