Kabalababa - Diákszerelem

Én B-s voltam, ő meg C-s,
az egész suli csak rólunk beszélt.
Remegve vártuk a kicsengetést,
s büszkén vállaltuk szerelmünk boldog szégyenét.

Bőrig áztunk, de a szívünk zenélt,
mikor először hazakísért.
Mi akkor ketten jól éreztük már,
kik többet túléltek, könnyes szemmel mért mondják...

Az első szerelem sosem múlik el,
diákszerelem, ő volt énnekem.
Az első szerelem sosem múlik el,
diákszerelem, ő marad nekem
egy édes emlék.

Korizni hívott, ó, szegény,
szundítunk hátul, húgom meg én.
Kint megvárt minket, mert nem volt elég
az üres üvegekért visszakapott pénz.

És az az első érintés,
a házibulin, amin úgy félt.
A parketten álltunk, és nem láttunk mást,
csak fogtuk egymást, mint egy drága porcelánt.

Az első szerelem sosem múlik el,
diákszerelem, ő volt énnekem.
Az első szerelem sosem múlik el,
diákszerelem, ő marad nekem
egy édes emlék.

Azt mondják: "A szerelem ilyen is meg olyan is"
Mi kimondhatatlanul szerettük egymást.
Klasszul ment minden.
Ez az iskolai szerelem
nekünk a szerelem iskolája volt.
A fényképét nézegetve
ma is azt a házibuli-dalt dúdolgatom.

Az első szerelem sosem múlik el,
diákszerelem, ő volt énnekem.
Az első szerelem sosem múlik el,
diákszerelem, ő marad nekem

Az első szerelem sosem múlik el,
diákszerelem, ő volt énnekem.
Az első szerelem sosem múlik el,
diákszerelem, ő marad nekem
egy édes emlék.