Magna Cum Laude - Akkor is a barátom maradsz

Miből egykor nélkülöztél,
Ma belőle válogatsz,
Mind segített felnőjél,
Most ha nem kérnek is adsz.
De ha a számtalanból én leszek,
Kit nem támogatsz,
Nekem akkor is a barátom maradsz.

Pajtikák és haverok,
Meg különböző társak,
Nem tudhatják a barát szót
Hogyan gondolhatom másnak.
Mert titkaim zálogának drágakövét
Míg él, nem fedné fel ki barát,
S míg élek, én sem övét.

Ha mások előtt majd egy életre megtagadsz,
Ha már nem én leszek, kiért megszakadsz.
Lehajtott fejjel már nem ismersz meg,
Mellettem elhaladsz,
Nekem akkor is a barátom maradsz.

Mikor nem másokért,
Csak egymásért kellett szövetkezzünk,
Ha volt is olyan, másnapra eltűnt,
Mert úgy fájt volna összevesszünk.
És nem érdekel, mit én ültettem,
Az lesz majd mit learatsz,
Nekem akkor is a barátom maradsz.

Ha mások előtt majd egy életre megtagadsz,
Ha már nem én leszek, kiért megszakadsz.
Lehajtott fejjel már nem ismersz meg,
Mellettem elhaladsz,
Nekem akkor is a barátom maradsz.

S nem érdekel mit én ültettem,
Az lesz majd, mit learatsz,
Nekem akkor is a barátom maradsz.
Ha mások előtt majd egy életre megtagadsz,
Ha már nem én leszek, kiért megszakadsz.
Lehajtott fejjel már nem ismersz meg,
Mellettem elhaladsz,
Nekem akkor is, nekem akkor is, nekem akkor is a barátom maradsz.