Magna Cum Laude - Akkor kell

Ha szeretnem kell azt, akit mindig is utáltam,
Ha nem fordul az utcán már senki utánam.
Ha tükrömben nem látom régi arcomat,
Ha az élet ellen elvesztem az összes harcomat.
Ha ködbe vész a hajnallal, mi a miénk volt,
Ha fény helyett koromsötétet lehel rám a hold.
Ha kalapomból nem húzok már semmit sem elő,
Ha elernyed minden mit egykor úgy hívtak erő.

Refrén
Akkor kell, hogy felkeress,
Akkor kell újra belém ess.
Akkor kell egy nagy pofon,
A múzsád akkor csókoljon homlokon.
Akkor kell tudni felejteni,
Akkor kell a jövőt teherbe ejteni.
Akkor kell egy nagy pofon,
A múzsád akkor csókoljon homlokon.

Ha csak a falon lógó díjakról tudom mi az győzni,
Ha megtanultam azt is, hogyan kell mellőzni.
Ha nem tud tőlem már senki már remegve félni,
Ha a holnap annyit jelent csak, valahogy túl élni.
Ha jobban elvagyok magammal, mint bárki mással,
Ha múltamon kívül rám már semmi sincs hatással.
A világ összes kincse se okoz örömöt,
Ha nem hozod már belőlem elő már az ördögöt.

Akkor kell, hogy felkeress,
Akkor kell újra belém ess.
Akkor kell egy nagy pofon,
A múzsád akkor csókoljon homlokon.
Akkor kell tudni felejteni,
Akkor kell a jövőt teherbe ejteni.
Akkor kell egy nagy pofon,
A múzsád akkor csókoljon homlokon.

Akkor kell, hogy felkeress,
Akkor kell újra belém ess.
Akkor kell egy nagy pofon,
A múzsád akkor csókoljon homlokon.
Akkor kell tudni felejteni,
Akkor kell a jövőt teherbe ejteni.
Akkor kell egy nagy pofon,
A múzsád akkor csókoljon homlokon.