Dzsiiza - Kincsem

Emlékszem a nyárra mikor először láttalak én..
Egyből tudtam, hogy a tied vagyok te pedig az enyém..
Nem szoltól semmit mégis mindent elmondtál..
A csillagos ég alatt a padon egy királylány voltál..

Aztán jött megint a sors, összetalálkoztunk újra
Amikor meg láttalak tudtam beled vagyok zúgva
Amikor meg láttalak tudtam beled vagyok esve
Csak te vagy az aki hiányzik az en életembe
Aztán jött az első csók egy kocsiban egy buli végén
Csak mosolygott az arcom mindig amikor ram néztél
Csak mosolygott az arcom mikor megfogtad a kezem
Mar akkor tudtam, hogy en soha el nem engedem


Mintha száz éve ismernélek mégis azt se tudom ki vagy
Amikor rád gondolok csak a jó ugrik be és semmilyen hiba
Én emlékszem, hogy miket mondtál minden szavadat elhittem
Nekem te voltál, te vagy, te maradsz mindig a legdrágább kincsem


Emlékszem, hogy mindennap elmondtad, hogy én vagyok..
Aki miatt minden héten nincs más csak szép napod..
Minden éjjel ott voltál és én átkaroltalak..
Soha nem akartam rosszat csak azt hogy érezd jól magad..

És ahogy múlt az idő szépen lassan megtudtál te mindent
Hogy ki is vagyok valójában nem játszom a PIMP-et
Hogy ki is vagyok valójában az a fajta gyerek
Aki ha csak a tied akkor haláláig szeret
En nem játszottam magamat mindig megmondtam a frankot
Nem féltem kimondani hogy szeretem az asszonyt
Nem féltem kimondani hogy jöhet majd a gyerek
Ezért döntöttem el azt, hogy én megkérem a kezed

Mintha száz éve ismernélek mégis azt se tudom ki vagy
Amikor rád gondolok csak a jó ugrik be és semmilyen hiba
Én emlékszem, hogy miket mondtál minden szavadat elhittem
Nekem te voltál, te vagy, te maradsz mindig a legdrágább kincsem