Fenyő Miklós - Álljon meg minden óra

Voltál már úgy, hogy volt ez már így
Hogy egy percet a múltadba vígy
Valahol távol, bárhol, magányból
Voltál úgy, hogy már majd' minden szép
Csupa zöld a föld, s kápráz az ég
De valahol távol, máshol hiányzol.

Tán a boldogság percekről szól
Lehet úgy is, hogy így van ez jól
De valahol távol, fázol a magánytól.

Egyszer álljon meg már minden óra
Még, ha perceknyi találkozóra
Aztán indulhat új vezényszóra
Mintha szép volt, de igaz se' volna.

Hogy tág a vágy, s szűk az ágy volt e már
És csak ébredsz, mert álmodni kár
Csak mert az élet nem más, mint szabály
Mondd a tiltottban jártál e már
Volt e percekre forró a nyár
Mert az aki várt, hirtelen rád talál.

Bár a boldogság percekig ér
Mégis ott járni, mindent megér
Ha valaki távolból hozzád elér.

Akkor álljon meg hát minden óra
Ha csak egy szívből jött vezényszóra
Hogy a múltadba elvidd egy csókra
Mintha szép volt, de igaz se' volna.

Egyszer álljon már meg minden óra
Váltson át minden bánatot jóra
A valót egy csepp illúzióra
Mintha szép volt, de igaz se' volna.

Pedig így volt és igazat szólna
Hogyha egyszerre megállna
Megannyi átkozott, elmúlást idéző óra
Mintha szép volt, de igaz se' volna.