The Snobs - Egyedül

Gubbasztok a szoba sarkában
Bömböl a zene a sötét szobában
Előttem eltört üveg
Eltompulnak a zajok körülöttem

Szeretek egyedül lenni
Egyedül, egyedül, lenni

Túl sötét van, mozdul a kezem
Fejem felett lámpa dereng
Üvegszilánkok csillognak a fényben
Ha nem figyelek, önmagammal végzek

Szeretek egyedül lenni
Egyedül, egyedül, lenni

Falakon túl tombol az élet
Anyám üvölt, neveli öcsémet
Az utcán pedig vernek egy embert
Bádog kasznik mérgeket lehelnek
Menekülni kéne, el innen jó messze
Lejárt a szalag, hirtelen, de csönd lett
Újabb üveg repül a sötétben
Csörömpölve hull darabokra széjjel

Szeretek egyedül lenni
Egyedül, egyedül, lenni

Gyertyát gyújtok, árnyak a sötétben
Újabb szalag recseg halkan közben
Egyre több üveg törik széjjel
Minden forog, nehéz lett a fejem
Egyedül vagyok, messze a világtól
Nincs erőszak, nincsenek rossz dolgok
Gyertya fénye világítja arcom
Egy fal választ el az emberi világtól

Szeretek egyedül lenni
Egyedül, egyedül, lenni

Bódult testem, öröm táncát járja
Lassan átlépek az álomvilágba
Napfény tör be a függöny mellett
Cirógatja másnapos fejem
Felkelek, a gyertya, csonkig éget
Az ablakomra nézek, a függöny megtépve
Megrázom a testem, üvegszilánkok peregnek
Elindulok, az ajtónál megállok
Falakon túl tombol az élet
Anyám üvölt, neveli öcsémet
Megrettenek, kinyissam az ajtót?
Elfordulok, el én a világtól

Szeretek egyedül lenni
Egyedül, egyedül, lenni