Metró - törött pezsgőshohár

Néha azt hiszem, hogy Ő tán nem is létezett
Hogy a világra nem is anya hozta, csak a képzelet
Pedig Ő volt számomra a legszebb valóság
Mintha most is látnám mosolyát az időkörén át.
Tavasz örömeit bőkezűen szórta rám
Kedves szava, csókja túltett minden pezsgő mámorán
És a szerelme, az örömeim kusza halmazát
Összefogta mint egy pezsgőspohár habzó italát
És most eltört csillogó széthullott
Eltört, nem tudom kin múlott óh
Ezernyi apró szilánk mind, mind egy-egy élmény
Most minden kis darabkád jaj úgy összeszedném
De mind oly éles lett és úgy vág, ha hozzáérek már
Én úgy vigyáztam rá, nem tudom el mért törött
Bennem miért hagyott búvá válni minden örömöt?
Talán mégsem voltam elég gyengéd, elég óvatos
Hozzányúltam és a kezem között porrá törött most
És csak nézem, nézem s nem tudom, hogy mit tegyek
Törött pohár, pezsgő, örömök, hát isten veletek!
Igen szép volt, olyan szép volt el sem hiszem már
Eltört örömeim bölcsője, mint egy pezsgős pohár
Igen eltört csillogó széthullott,
Eltört, nem tudom kin múlott óh
Ezernyi apró szilánk mind, mind egy-egy élmény
Most minden kis darabját jaj úgy összeszedném
De mind oly éles lett és úgy vág, ha hozzáérek már
Hagyjuk is! Kis pezsgőspohár kár, hogy összetörtél
Úgy félek rajtam múlott az, hogy rommá lettél
Minden kis darabkádat jaj úgy összeszedném
De mind éles lett s úgy vág, ha hozzáérek már