Rátonyi Róbert - Váci utcán (Untern Linden)

Hogyha jársz a Váci utca csillámló során,
váltig futsz a ringó hölgyek imbolygó nyomán,
Itt is, ott is egy-egy kislány, elkísérni könnyű is tán,
mind oly csinos és a célod csak időt kíván.
Barna is meg szőke, csinos minden nőcske,
kis cipellő, nagy szemek, szíved ettől megremeg,
csillogó a napfény, lépked itten száz lény,
Váci utca, tündérország, oh de drága vagy.

Váci utcán, Váci utcán,
hogyha egyszer végig mégy,
nem hiába lótsz és futsz ám,
no, de akkor ember légy.
Váci utcán, Váci utcán
szemed ámul hölgyek puccán,
no, de kérlek, jól vigyázz,
követendi kedved gyász.

Végül mindig ott rúgtatsz egy kislány oldalán,
mit súgsz rózsás kis fülébe, már nem is talány.
Jártok erre, jártok arra, elsétáltok jobbra, balra,
egy üzlethez mégis mindig visszatér a lány.
Ott a sok-sok ékszer, nézzük egyszer-kétszer,
nézi is, még traccsol is, vissza is megy hatszor is,
és megszólal egyszer, nékem óra nem kell,
nem kell néki semmi sem, csak végy egy jegygyűrűt!

Váci utcán, Váci utcán,
hogyha egyszer végig mégy,
nem hiába lótsz és futsz ám,
no, de akkor ember légy.
Váci utcán, Váci utcán
szemed ámul hölgyek puccán,
no, de kérlek, jól vigyázz,
követendi kedved gyász.