Anna & the Barbies - Hangaszál

Mint útvesztett vándoré,
mikor végre hazatér,
olyan lett az életem,
mióta megjöttél.
Világot bejártam,
holmi kék madarakért,
vakon vagdalóztam,
pedig te benne rejtőztél:
ezer gyógynövényben,
szőlőnek levében,
vakító sarki fényben,
világok törvényében,
gyémánt fényű kőben,
illatos mezőben,
csókba csomagolva,
titkos értékmegőrzőkben.

Amíg el nem jöttél értem,
oly észrevétlen éltem,
mint egy villanás a térben,
hangaszál a szélben.
Az éjszakákba burkolózva,
a nappaloktól féltem,
de te elhagytál,
ha akartalak
s megkaptalak, ha kértem.

Minden hajnalhasadásban,
pitypang fújásában,
éber virrasztásban,
majd az ágyba zuhanásban.
Szépet, hogyha írtam,
boldogan, ha sírtam,
mennyeken túl és innen,
te voltál s vagy a minden!
Megadom magam,
harcolnom nincs is miért,
legyőztél
s az életem már a tiéd.
Indoklást talál,
lassanként minden miért,
puha hajlandóságaim
mára már mind a tiéd.

Amíg el nem jöttél értem,
oly észrevétlen éltem,
mint egy villanás a térben,
hangaszál a szélben.
Az éjszakákba burkolózva,
a nappaloktól féltem,
de te elhagytál,
ha akartalak
s megkaptalak, ha kértem.