Bornai Tibor - Hópelyhek

Látod, így van kedvesem, hópelyhek vagyunk,
a zúgó szélben mit sem ér saját akaratunk.
Nem könnyű nekünk, pörgünk, táncolunk.
Egymás oldalán hogy is maradhatunk?

Alig sejtjük, mért vagyunk, hogyan keletkezünk,
azt sem tudjuk biztosan, hová érkezünk.
Hullunk csendesen, gyakran vétkezünk,
hófehér a táj, kering a szél velünk.

Milliárdnyi hópehely a földre száll,
milliárdnyi nagy remény és kis halál.
Mennyi édes rettegés, földet ér, és hómezővé összeáll.
Messze vagy már, nem tudom, hogy merre jársz,
jó barátot, hű szerelmet hol találsz.
Jégvirágot bont a tél. Elfeledtél teljesen, vagy visszavársz?

Szürke égen lebbenő hópelyhek vagyunk.
Szállunk, forgunk, szédülünk, megállni nem tudunk.
Alattunk háztetők, pörgünk, táncolunk,
egymás oldalán nem maradhatunk.

Milliárdnyi hópehely a földre száll,
milliárdnyi nagy remény és kis halál.
Mennyi édes rettegés, földet ér, és hómezővé összeáll.
Mért csinálunk minden útból tévutat?
Mért akasztunk vágyainkra szárnyakat?
Néhány boldog perc miatt itt keringünk föld felett és ég alatt.

Látod, így van kedvesem, hópelyhek vagyunk.