L'art pour l'art - Pityu, Pityu ! Margit figyu

- Pityu! Pityu!
- Margit, figyu!
- Te figyelj, Putyi!
- Margit, nyugi!

- Jaj, ez az István olyan vagány,
Csak ez a tehén ne lógna a nyakán.
- Éjszaka gyüttek a hugenották,
A falnak a nyakamat odanyomták.

– Pityu, te hozzál hideg vizet!
Az öreg éppen bedilizett,
Meg ez a nő is valamibe’ sántikál.
– Na, figyu, Margit, ne variálj!
Sohase ugrálj, ne dominálj!
Mi ez a cirkusz, mi ez a fesztivál?

– Két férfi, egy nő meg egy férfi,
Ez annyira érdekes ám,
– Hogy ez a sok ember, ha összeadódik,
Kijön egy egyjegyű szám.

- Pityu! Pityu!
- Margit, figyu!
- Te figyelj, Putyi!
- Margit, nyugi!

– Nem értem én, sőt csodálkozok:
Hogy beszélgetek, miközbe’ dalolok.
– Dupla tüdőd van, ez azér’ lehet,
A szimpla agyaddal nem értheted.

– Jaj, ez a Magdi, vagy mi a neve,
Maga se tudja, hogy mi a neme,
Bizony az István neje feje nagyon gáz!
– Amikor éjjel a hugenották
A nyakamat már odanyomták,
Utána gyött még hugenotta, háromszáz.

– Két férfi, egy nő meg egy férfi,
És ebben az a csavar,
– Hogy pont, akik itten éneklik eztet,
Azokról szól ez a dal.

– Ezt senki se hallja, mert csak gondolom:
Hogy kockás zakóban értem jő a nagy ő.
S a Pityunak végre, majd azt mondhatom,
Hogy: „Ennyi volt, agyő, agyő!”

– Két férfi, egy nő meg egy férfi,
Ez annyira érdekes ám,
Hogy ez a sok ember, ha összeadódik,
Kijön egy egyjegyű szám.
Két férfi, egy nő meg egy férfi,
És ebben az a csavar,
Hogy pont, akik itten éneklik eztet,
Azokról szól ez a dal,

– Ez a haj,
– Ez a jaj,
– Ez a zaj,
– Ez a far,
– Ez a baj,
– Bezavar,
– Ez a dal.