Elisabeth (musical) - Prológus (A holtak és álmodozók éjszakai világa)

(Bíró):
De miért, Lucheni?
Miért ölte meg Elisabeth császárnét?

(Lucheni):
Alla malora!

(Bíró):
Válaszoljon, Luigi Lucheni!

(Lucheni):
Miért, miért?
Éjszakáról éjszakára ugyanaz a kérdés száz év óta.
Mire való ez a faggatás?
Merda!
Én halott vagyok!

(Bíró):
És az aljas merénylet Ausztria császárnéja ellen...

(Lucheni):
Va a farti fottere!

(Bíró):
Nevezze meg végre az indítékait!

Lucheni:
Az indítékaimat?
Megöltem őt, mert ezt kívánta.

(Bíró):
Ne beszéljen badarságokat!

(Lucheni):
Ezt kívánta, erre szavahihető tanúim vannak.

(Bíró):
És miféle tanuk volnának azok?

(Lucheni):
A kortársai kérem, egyik sem bír békén nyugodni...
és egyre csak őt emlegetik...Elisabeth!

(Holtak):
A mélybe tűnt a szép világ,
most itt rohad a hús tovább,
Ti szellemek a bálra fel,
a sok halott ma táncra kel.
Vágy űz, őrült fájdalom,
száz bűn átok súlya nyom.
Mind, mind szenvedélybeteg
Bántják kényszerképzetek.

(Más holtak):
A mélybe tűnt a szép világ,
most itt rohad a hús tovább,
Ti szellemek a bálra fel,
a sok halott ma táncra kel.
Vágy űz,őrült fájdalom,
száz bűn átok súlya nyom.
Mind, mind szenvedélybeteg
Bántják kényszerképzetek.

(Sophie és Ludovika):
Itt mindenki jót akar Sissi-nek,
Nem illethet vád, egy akaratos jószág
kit hidegen hagy a világ.

(Max):
Szegény kicsi Sissi-kém!

(Frenecz József):
Mindig csak menekült!

(Ludovika,Sophie):
Rejtőzködött, egy napernyő
vagy egy legyező mögött.

(Rudolf):
Milyen jól megértettük volna egymást.
Hasonlítottunk ám mi ketten.

(Mindenki):
Mert átok ült a lelke mélyén az életére árny szakadt.
Nem táncolt úgy a Halállal senki, mint Elisabeth
Nem táncolt úgy a Halállal senki, mint Elisabeth
Nem táncolt úgy a Halállal senki, mint Elisabeth
Nem táncolt úgy a Halállal senki, mint Elisabeth

(Lucheni):
Attencione!
Őfelsége, a Halál!

(Halál):
Miért hív e régi dal most, miért szól hozzám,
rettentő régtől fogva kedvenc nótám.
Angyal szerint áldás,ördög szerint nem,
az ember nyelvén ez szerelem.
A pusztítás a dolgom,teszem hát én,
viszem azt ki engem illet,ifjú vagy vén.
Nem is értem,hogy volt,egyszer csak úgy jött,
az a tény,hogy megszerettem őt.

(Bíró):
Maga megpróbál kibújni Lucheni!
Szerelem, halál...Ne jöjjön itt mesékkel!

(Lucheni):
Perche no?
Szerette Heinrich Heinét!

(Bíró):
Utoljára kérdem Lucheni: Kik voltak a megbízói?
Lucheni? A Halál, csak a Halál!

(Bíró):
Az okokat Lucheni,az okokat!

(Lucheni):
A szerelem!Un grande amore..
Ha, ha, ha!

(Többiek):
Elisabeth, Elisabeth!