Csókolom - Télire való

Hogyha itt az éjszaka, tied vagyok én, kicsikém,
tied vagyok én, te meg legyél az enyém, kedvesem!
Horgas orr és pengeszáj, jól tudom, hogy mi vár rám, nincsen kegyelem. Rám borul a sötétség, elkerül a szerelem, szerelem.

Aztán jön majd valaki, felkér egy táncra, én elfogadom,
aztán dőljünk le az ágyra, későre jár aranyom!
Bújjunk hát össze, kínzó a szükség, hófehér takaró.
Rettenetes évszak ez, örökösen hull a hó.

Poklokat nem látott taknyos sihederek,
szerelmet nem tapasztalt rikongató szüzek,
halált hozó szakadék, értem liheg,
kívánatos az örvény, örömmel elveszek!

Fitos orr és békaszáj, ott is csak a halál vár,
jéghideg. Látszólagos válaszút, útszűkület!
Dúdolok én, járom a táncot, a sántát, a süketet.
Örökösen hull a hó, lassan betemet.

Mi ez a macskapisaszag? Mi ez a förtelmes, pokoli bűz?
Mi ez az alkohólika, mi ez a kólika, ami ördögöt űz?
Mi ez a kénköves láng? És miért okád itt mindenki,
mindent ki? A megfejtés magára vár, önre Édes Úr,
de én nem várom ki!

Eltűnök gyorsan, nyomot se hagyva
betakar a hó.
Hófehér az unalom, fojtogató!