PETŐÉK - PETŐ ZENEKAR - Székely Himnusz

Ki tudja merre, merre visz a végzet,
Göröngyös úton, sötét éjjelen.
Segítsd még egyszer győzelemre néped,
Csaba királyfi csillag ösvényen.

Maroknyi székely porlik mint a szikla,
Népek harcának zajló tengerén,
Fejünk az ár, jaj százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt Istenünk!

Ameddig élünk, magyar ajkú népek,
Megtörni lelkünk nem lehet soha,
Szülessünk bárhol, Földünk bármely pontján,
Legyen a sorsunk jó vagy mostoha!

Keserves múltunk, évezredes balsors,
Tatár török dúlt, a labanc leigált,
Jussunk e honban, székely-magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan!

Ki tudja innen merre visz a végzet,
Országhatáron, óceánon át?
Jöjj hát királyunk, itt vár a te néped,
Székely nemzeted Kárpát bérceken!

Maroknyi székely, porlik mint a szikla,
Háborgó szélben, zúgó tengeren.
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt Istenünk!

Édes Szűz Anyánk, könyörögve kérünk,
Mentsd meg e népet, vérző nemzetet.
Jussunk e honban, székely-magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan!

Maroknyi székely, porlik mint a szikla,
Haláligában meggyötörten él,
Szemünk a korbács százszor eltalálja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt Istenünk!

Kigyúlt a mennybolt, zeng a Hadak útja,
Csaba királyfi gyűjti táborát.
Szűnik az átok, kiapadt a kútja,
szívünkön égi öröm lángol át.

Hiába zúgsz már gyűlöletnek árja,
megáll a szikla nem porlik tovább.
Imánk az Istent újra megtalálja,
köszöntsd ma népem üdvöd hajnalát!