Ambrus Kyri - Dubrovniki halász

Tündökölt a nyár, lent az Adrián,
Rám nevetett egy fiú, akkor egy délután,
Nem biztattam, sőt, büszkén küldtem el őt.

Te dubrovniki halász, szép barna zsívány,
A hálódra jól vigyázz és ne vesd ki reám,
Én nem leszek úgysem a zsákmányod,
S ha mégis lennék, százszor megbánod,
Én nem leszek úgysem a zsákmányod,
S ha mégis lennék, százszor megbánod.

Másnap délután újra várt reám,
A parton, a pálmák alatt, dalt énekelt hozzám,
Nem biztattam, sőt, újból elküldtem őt.

Te dubrovniki halász, szép barna zsivány,
A hálódra jól vigyázz, és ne vesd ki reám,
Én nem leszek úgysem a zsákmányod,
S ha mégis lennék, százszor megbánod,
Én nem leszek úgysem a zsákmányod,
S ha mégis lennék, százszor megbánod.

Véget ért a nyár, itthon élek már,
Ám eme őszi estén, gondolatom ott jár,
Néhány kis fénykép, az már minden emlék.

Te dubrovniki halász, szép barna zsivány,
A hálóját a gonosz, mért vetette ki rám?
Én nem leszek juszt sem a zsákmánya,
De én lettem, ki százszor megbánta,
Itt zeng a fülemben a nótája, hogy:
Csiribiri bela mare moja
Légy a szívem párja,
Csiribiri bela mare moja
Légy a szívem párja,
Csiribiri bela mare moja
Légy a szívem párja,
Csiribiri bela mare moja
Légy a szívem párja.