Mystery - Keringő

Nem vagy idegen, pedig úgy látom, ezt játszod.
Szavakat akar a csend, csak néz, és te nem látod,
De mosolyog a kislány, aki már nem fél odabent,
Hogy bántják, ha látják.

Forog a világ, nem is új tánc, amit eljárunk,
Vezet a zeném és a fény, amit feltárunk,
Kezed az enyém, neked ég, neked szól minden dallam,
A dalban.


Ugyanolyan fura alakokat ölt az éj, ne félj!
Ugyanolyan akarat az, ami dönt, és téged kér.
Ha nem elég, mi elég?


Éjszakai lény, akit az álom küszöbén találok.
Eljöhet elém, vagy elvihetem én, de várok.
Úgy akarom azt, hogy nélkülem is értse,
Ígéret nélkül csak úgy megérje.
És minden, amiért még újra mozdulnék már,
Elveszett órák és elhagyott dámákkal együtt
Csak az ördögnek fáj.

Hogyha él még a vak szenvedély,
Ha szenvedés nélkül is van még remény!
A kérdés csak méreg, hisz tényleg nincs válasz.

Éjszakai lény, akit az álom küszöbén találok.
Eljöhet elém, vagy elvihetem én, de várok.
Úgy akarom azt, hogy nélkülem is értse,
Ígéret nélkül csak úgy megérje.
És minden, amiért én újra mozdulnék már.


Ugyanolyan fura alakokat ölt az éj, ne félj!
Ugyanolyan szerelem az, ami dönt, és téged kér