Alone In The Moon - A céltalanság himusza

Olyan jó, hogy mindenki úgy tudja,
hogy’ kell élni, és ezt nekem meg is mondja
Jövő híján bezárt a múlt, újra árnyékba bújt jelen mellett kellett élnem.
A szívemben darabokra tört emlékek csonkjai zártak ki belőlem.
Mi csak számok vagyunk bébi,
nem kell magad túlértékelni.
Az álmaink sorban dobjuk el,
de szerencsére ez senkit nem érdekel.
Én meg ahogy szoktam elbújok a saját kis világomba,
ahol majd egyedül kell lenni,
nagy magányban, sajnos mostanában
kínos bármiben is hinni.
Ránk szakadt a szabadság.
Mégsem jött el a mennyország
de itt van már
az új generáció,
rendkívül céltudatos,
eldobható.
És az élet a szemeid felnyitotta, hogy magát teljesen megmutassa, de talán
boldogabb voltál, mikor a világról még semmit nem tudtál
… és az élet a szemeid felnyitotta.
A tévében minden jó,
az életben minden szar,
senki nem vár magától semmit,
csak az aki tudja hogy mit akar.
Nekünk nem maradt már legenda,
csak néhány jobb-híján-sztár,
akit jól esik gyűlölni,
ha magunkba nézni fáj.
…de már kezdek unatkozni,
és semmihez nincs kedvem,
rossz helyre születtem, satöbbi, majd a
következő életemben…