Payer András - Találkozás

Mondd, emlékszel még a találkozásunkra?
Nagy társaság, hangulatfény, táncoló párok,
de én csak téged láttalak!
Alig vártam, hogy vége legyen az estének,
és megkérdezzem: Hazakísérhetlek?
Megihatnánk még egy pohár pezsgőt nálam.
Elmosolyodtál, és szótlanul bólintottál.
Dobogó szívvel nyitottam ki az ajtót,
pezsgőt bontottam, és két szál gyertya fényénél
némán koccintottunk, behunytad a szemed,
átöleltelek, és megcsókoltalak.

Mondd, ugye álom volt csak az egész,
mondd, mitől szédült meg a józan ész,
mondd, ugye mindig együtt álmodunk,
mondd, hogyha elválunk se vádolunk,
mondd, hogyan folytassuk az életet?
Szomorú lenne már nélküled.

Sajnos, mi ketten későn találkoztunk,
te már máshoz tartozol.
Szerettem volna azt mondani,
ne menj, maradj itt végleg!
De éreztem, jobb, ha hallgatok!
Most itt vagyok egymagam,
előttem két csonkig égett gyertya,
két üres pohár, felállok, pezsgőt bontok
és koccintok az emlékedre.

Mondd, ugye álom volt csak az egész,
mondd, mitől szédült meg a józan ész,
mondd, hogyan folytassam az életet?
Szomorú lesz nagyon nélküled.

Mm...
Mondd, hogyan folytassam az életet?
Szomorú lesz nagyon nélküled.