Tribe

Zenei irányzat: Hip-Hop
Albumok: 0 db
Megtekintve: Ma 1, összesen 12020 alkalommal

Bemutatás:

Jómagam korán, alig 12 évesen kezdtem el a versírást. Harmincéves (!) kihagyás után, 2005-ben folytattam a rímbütykölgetést. Volt tehát elég gondolkodási időm, mégsem jutottak eszembe olyan egyedi szókapcsolatok, kifejezésmódok, megfogalmazások, hangzások, illetve hangulatfestések, amilyeneket - szerintem - kizárólag Tépő Donáttól olvashatunk (pl. Harag /aszfixialátomás).
Donát rapperként kezdte művészeti pályafutását, aztán 2009-ben néhány kattanásnyira behúzta a zenei kéziféket, és visszatért tinédzserkorának meghatározó tevékenységéhez a versíráshoz.

Adódik rögtön a kérdés:
1. Milyen szintre jutottál a színpadon, a zenélésben? Fenn tudtad/tudod-e tartani magad, megalapoztad-e költő-íróléted az underground hullámain szörfölve, vagy irodalmi alkotásaidtól várod az átütő kasszasikert? Egyáltalán: milyen rétegeket célzol meg írásaiddal?
Producerként és dalszövegíróként tizenöt évet töltöttem a hazai underground zeneszakmában, leginkább a hip-hop kultúra folyamához öntöttem hozzá a saját dalaimat, kilenc szerzői albumot és egy válogatáslemezt sikerült összehoznom, de egy idő után azt éreztem, hogy a gondolataimat már nem tudom kifejezni a rap-el, mivel az egyre komolyodó megfogalmazásoknak nem volt közege. Vissza kellett térnem a sokkal mélyebb, szerteágazóbb, nem annyira kötött verseléshez. Az akkori „rajongóim” nagy része tudomásul vette a váltást, de nagyon kevesek akadnak, akik továbbra is követik a ténykedésemet, gyakorlatilag a nulláról kellett kezdenem, és még most sincs határozott képem arról, hogy kinek írok, leginkább mindenkinek, de elsősorban mégis talán az egyetemista korosztályt céloznám meg, akik jó eséllyel nyitottak az elborult verseimre.

2. Tényleg… szabadúszol, vagy van „tisztességes” polgári foglalkozásod?
Csakúgy mint a rétegzenélésből, a réteg-verselésből sem lehet megélni, hiszen mind a novelláim, mind a verseim jórészt egy olyan rétegnek szólnak, akik képesek elfogadni a szürrealitást és a nyers megfogalmazásokat. Napközben élelmezésvezető vagyok

3. Vezess be bennünket zenei életedbe is! Mit jelentett az pl. (ahogy írod a tribalneten): „Innentől kezdve megváltozott az életem, és megpróbáltam instrumentális rapzenét beszerezni, hogy szövegelhessek rá”?
A rap műfajában nincs olyasféle tiltás, mint a plágium?
A kilencvenes évek elején, amikor még a honi rap zene nagyon gyerekcipőben járt, a nagyobb városokban alakuló garázs rap csapatok nem tudtak maguknak zenét készíteni, hiszen nem volt számítógép, nem volt internet, meg letölthető zenei alapok vagy programok. A kezdeti időkben külföldi hip-hop és RnB instrumentális zenékre adtuk elő a saját szövegeinket. Rengeteg másolt kazetta terjedt fénymásolt borítóval. Éppen születőben volt a magyar rap zene, és valahonnan el kellett kezdeni. Később a saját lemezeimet már magam készítettem, ennek ellenére valóban nem ritka a műfajban, hogy visszanyúlnak régi zenékhez, leginkább a ’70-es évekhez.


4. Tribe-ként ismert meg a 90-es években a vájtfülű, zeneértő közönség, mostanság pedig Tépő Donát néven publikálsz. Ez is művésznév hangzású. Tényleg így hívnak?
Zenei előéleted, dalszövegírói gyakorlatod milyen hatással van költői, írói tevékenységedre – segít, vagy némely esetben bezavar?
Minden alteregómnak külön neve van. A hip-hop egóm Tribe-ként tevékenykedett, Dj-zni is ezen a néven kezdtem, és évekig ezen a néven szerepeltem a rendezvényeken. Van egy polgári nevem is, de mostanában gyakran tépő Donátként mutatkozom be, ez még nekem is új, csak két - három éve létezik, viszont egyre jobban tetszik. A zenei előéletem nagyon sokat segít a versírásban, hiszen rengeteg magyar szöveget majszoltam be az elmúlt tizenöt évben, ami egyfajta gyakorlatot ad szövegírás terén, amit aztán sokan észre is vettek a fórumokon, jelezvén, hogy bizonyos verseimben van dallamosság, vagy legalább is a versnek van egy íve. Ugyanakkor nehéz megszoknom ezt az újfajta, sokszor behatárolhatatlan közönséget, akikhez nem vagyok hozzászokva, és szeretem is csak úgy a háttérből táplálni őket.

5. Néhány versedben meséket, mesés betéteket használsz/emlegetsz (Másmeséket, Ungarische Gulaschsuppe). Ezek a hatások gyerekkorodból maradtak meg, vagy pedig olvasol néha valakinek – netán van egynéhány „mesés” korban lévő gyereked?
Van egy hatéves fiam, aki jelenlétével azért valószínűleg visszarántott egy kicsit a gyermeki világba, és ez néhol megjelenik. Van egyébként egy másik vers is, amit kifejezetten miatta írtam, a „Komik”

6. Jó néhány helyütt előfordul verseidben az útszéli szleng, a tusakodó szajhák autentikus szövege (Másmeséket). Ezeket a különleges ismereteket, benyomásokat, tapasztalatokat hol szerezted? Nekem úgy tűnik, mintha lenne valamiféle noteszed, amiben felírod az összes érdekes hangzású zsargont, és aztán belegyúrod helyenként a műveidbe…
Verseid olvasva ráadásul, mintha lépten-nyomon a csajokra, a nemiségre gondolnál, bár ez korodnál fogva szinte kötelező ( „…madárlátta megváltás repít az érzelemkaszárnyákba tudat alatt.” Zupás Kása.), de nem vagy te egy nőfaló?
Létezik egy fekete bőrnotesz, igen, és valóban szinte vadászom a különleges kifejezéseket. Rengeteget olvastam az elmúlt húsz évben, szinte minden létező fontosat, de persze ez nézőpont kérdése. Mindez mégis sokféle látás és írásmód, és masszív iskola anyag. Aztán emellett ott vannak a fejemből kipattanó, beteges szóösszetételek, amelyeket érzésből írok, általában alkotás közben, mert valahogyan hat rám a vers létrejötte, a hangulat.. A nemiség tapinthatóan jelen van nálam, de azt hiszem, ez majdnem mindenkit foglalkoztat, s habár jó „imidzs” lehetne a nőfaló szerep, valójában nem vagyok az. Nekem a művészet mindig fontosabb volt, az állt első helyen, viszont jó emberismerő lévén nagy tapasztalatom van a nőkkel kapcsolatban, és ez visszaköszön. De egyébként hűséges típus vagyok, feleségem van, most jön a második baba.

7. Rendszeresen vissza-visszatérő motívumod a fehér nyúl (Ungarische Gulaschuppe, Néphigit, 40). Selyemsikátor c. köteted borítóján is feltűnik a White Rabbit Books felirat, mint valamiféle embléma… Tulajdonképpen hogy kerül a nyúl az „asztalra”?
Nagy filmrajongó vagyok. Már a zenéimben is rengeteg filmbetétet használtam fel, szövegrészleteket, jó beszólásokat, mindig megtaláltam azokat a dolgokat, amelyek épp a zenémhez illettek, és az a versírással is így van. Sok minden tudatos a „Selyemsikátor” kötetben. 78 darab vers, mert ’78-ban születtem. Van egy ilyen című vers is a végén, ez az utolsó, a hetvennyolcadik vers a kötetben. A fehér nyúl a valóság megismerését jelképezi. Amikor a mátrix c. filmben Trinity azt mondja Neo-nak, hogy ha meg akarja tudni a valóságot, kövesse a fehér nyulat. Ez több helyen is feltűnik aztán. Lekódolva ennyit jelent a nyuszis szimbolizáció.

8. Néhány művedben (pl. Blaszfémia, Kifog), érzékelhetően ágálsz a papok ellen. Nem bírod őket? Tényleg… van közöd a valláshoz (7 Főbűn)?
Nem vagyok vallásos, és úgy gondolom, hogy ugyanannyi jogom van nem annak lenni, mint azoknak, akik nap, mint nap a médián és a hétköznapok apró dolgaiban is megpróbálják rád erőszakolni vallásukat. Sokszor én érzem magam rosszul, ha olyan vallásossággal kapcsolatos szituációba kerülök, amellyel nem tudok mit kezdeni. Számomra nem létezik isten, és aki olvassa a sci-fi jellegű novelláimat, ahol tudományos hátteret is próbálok tálalni a történethez, az tudhatja, hogy az én vallásom az ember saját maga. Szerintem az embernek önmagában kell megtalálnia a célt Számomra a vallás sokszor álszent dolog, de tisztelem azokat, akik bármely formáját saját maguk őszinte örömére űzik. Sajnos sok ellentmondást vélek látni a valóság és a vallásosság között. Ez óhatatlanul lejön az írásokon át is.

9. A kritikusokról, kritizálókról nem írsz különösebb szeretettel (Amalgámkarambol). Milyen a viszonyod velük? Elfogadsz tanácsokat, javaslatokat műveid alakítására, formálására? Egyáltalán: mennyi idő alatt készül egy átlagos Tépő Donát vers?
Érdekes dolog ez, hiszen a kritikusokat kritizálom, de ez mondjuk azért ritkábban bukkan fel, viszont úgy érzem a hazai kortársa irodalmi viszonyokat, vagy a hazai könyvkiadás helyzetét tekintve szükségszerű. Sajnos úgy, mint anno a zenében, az irodalom táján is jelentős megosztódás figyelhető meg. Az állami támogatásokból adódóan létezik egy, az átlag kortárs művész által megfoghatatlan pénzügyi keret, amiből bizonyos alapítványok, irodalmi szervezetek gazdálkodhatnak, ezért jórészt csak azok kapnak lehetőséget a megmutatkozásra, akik a „körön belül” vannak. Vagyis régi barátok, ismerősök, munkatársak, illetve azok, akik az elvárásoknak megfelelően írnak. Az elvárásokat pedig nagyjából ugyanezen emberek fogalmazzák meg, tehát minden házon belül marad, év végén pedig lehet egymást között kiosztani a díjakat. Ebbe a körbe nagyon nehéz bekerülni, főleg vidékről, így hát erős klikkesedés alakul ki az ország különböző pontjain. A mai gazdasági helyzetben ráadásul a kiadók nem vállalnak kockázatot egy-egy új tehetséget illetően, hiszen nem tudni megtérül-e a befektetés. Ha nem vagy médiasztár, vagy már valahonnan ismert személy, akkor gyakorlatilag neked kell kifizetned a könyved gyártási költségeit, a kiadó csak az előkészítési munkában, valamint a terjesztésben segít. Ilyen helyzetekből fakadó érzéseimet így néha beleírom a verseimbe, hiszen nagyon úgy tűnik, hogy nem az számít, ki, mit és hogyan ír, hanem, hogy kit ismer. Egyébként pedig még mindig fajsúlyosan jellemző a szentimentális, romantikus irodalom, a szerelem, a vallás és a természet nosztalgikus ábrázolása. Én ezeket a dolgokat megpróbálom másként értelmezni, és felrázni az embereket elavult szemléletükből. Néha sikerül, néha nem. Tanácsokat nagyon ritkán fogadok meg, mert amikor írok, minden zsigerből jön, így hát utólag csak apróbb finomításokat engedek meg magamnak, mert azt tartom, mindennek ösztönösen kell történnie, még ha az úgy nem is teljesen tökéletes. Az életben sok minden nem az, és nem szabad erőltetni, hogy azzá tegyük a dolgainkat. Az átlagos Tépő Donát vers általában egy órán belül megvan, de volt már több is (50 lépés)

10. A Pazar/ láss c. versedben kemény hangon beszólsz: „Kezdj el magyart tanulni, s szórengeteg szakad rád…”. Van valami különleges taktikád a nyelvi fortélyok elsajátítására? A helyesírás jelent valamiféle kihívást, vagy vágod séróból?
Mindenkinek csak azt tudom javasolni, hogy olvasson minél többet, és lehetőleg ne Daniel Steel regényeket, vagy a médiaszereplők röppályáján kiadott, pár hét alatt megírt, mások által átszerkesztett moslékot, hanem igényes, elgondolkodtató, „okosító” irodalmat. Magam részéről tudom ajánlani azt a rövid videót, amely hamarosan felkerül a honlapomra (www.tepodonat.hu), melyben az a több méternyi könyv van lefilmezve, amelyek az elmúlt húsz évben hatással voltak rám. Egyébként próbálok helyesen írni, de, mint észrevehető, nem zárkózom el az új megfogalmazások, szavak alkotásától sem, sőt kifejezett célom, hogy ezzel pezsdítsem fel a már amúgy is nagyon színes magyar nyelvet.

11. Ugyanebben a versben azt írod: „… az összes hazug ficsúrnál, meg mosolyt fakasztó milliomos parasztnál hány kárókatona diskurál…”. Kik a „kárókatonának” nevezett figurák?
A Selyemsikátor c. kötet eme - számomra meghatározó értékű - verse alatt rajzos rímszerkezet bemutató is található. Mégis - a gyengébbek kedvéért (magamra gondolok itt elsősorban) -, néhány mondatban írnál erről a logikai rendszerről, és a leggyakoribb „tépős” rímképletekről?
A kárókatonák jelen esetben azok, akik a rendszer rabszolgái lesznek, a birkák, akik annak érdekében, hogy elismertebbek, híresebbek legyenek, képesek eladni önmaguk művészetért, vagy felcserélni hígabbra. Az említett rímképletek gyakran maguktól alakulnak ki, érzésből. Lényeg, hogy ne nagyon legyenek sorvégi szabványrímek, hanem az alliterációk a vers későbbi szakaszában tükröződjenek vissza, akár többször is. A Selyemsikátorban rengeteg ilyen vers van, a Pazar/láss egy nagyon tipikus Tépő vers, de azért figyelek arra is, hogy ne lehessek behatárolható szerkezetileg, inkább csak érezze az olvasó, hogy most egy Tépő verset olvas. A második kötetemben majd lesznek ettől eltérő dolgok is, de erről még korai beszélni, hiszen most egy regényen dolgozom, és ezzel párhuzamosan íródik a második verses kötet, amelyből még alig két tucat írás él, és annak egy része még a Selyemsikátor vonalát követve épp átalakulóban van, ahogyan én is változom.

12. Melyik irodalmi alkotásodat tartod eddigi főművednek, amelyik tartható ars poétikát is tartalmaz?
Vers szinten az ~1~, a Reszketeg Rebellió, és talán a 7 főbűn jellemző, de az új versek közül is számos olyan akad, amelyre büszke lehetek. A novellák közül egyértelműen a „Vasárnap 4x” és az „Elszigeteltség” a kedvencem, de a drámámra is jó érzéssel tekintek. Ez egy komplex dolog, számomra az írás létszükséglet, saját magam pszichológusa vagyok, ha nem írok, akkor megzavarodom a felgyülemlő gondolatoktól. De nincs konkrét ars poétikám, csak szeretem meghökkenteni az olvasót, vagy valami olyasmit adni neki, amiről fogalma sem volt, hogy így is lehet.

13. Az Entrópia c. novellásköteted késik az előirányzott időponthoz képest. Mi ennek az oka? Milyen témákkal és hangvétellel találkozhatunk prózai kiadványodban, ha végre kezünkbe kerül?
A hazai könyvkiadás kapcsán már említett okokból kifolyólag a kötet csúszott egy évet, hiszen ilyen körülmények között nagyon nehéz tartani a lépést. Ez a kötet is saját pénzből jött létre, a saját magam által alapított White Rabbit Books fantázianév alatt. Támogatást pedig nagyon nehéz szerezni, úgyhogy spórolnom és mérlegelnem kellett. Az Entrópia kisebb példányszámmal készül, ezért is van fent a honlapon az egész kötet letölthető verzióban, meg aztán gondolok a jövőre is, hiszen kézenfekvő, hogy egyre többen használnak digitális könyvolvasókat, terjed az internetes irodalom, tehát adott volt, hogy a jövőbe tekintsek, amit egyébként majd olvashatóan is megteszek a novellákban.

13+1. Dabason élsz – ahogy tudom (KorZoo, 40, Kertteljes). Így írsz a kisvárosról: „Meg sem állt az ezredvég, úgy suhant át rekettyés peronunkon, hogy a múltkor már csak azt vettem észre a várostáblát levették: (Wilkommen In…) s valaki leszarta újból.” .
Sajátos humorral képezed le a körülötted lézengő valóságot. Néha 40 másodperc is elég, hogy felvázolj egy különös helyzetet - egy utcányi, egy közértnyi környezetet (40).
A néhány nappal ezelőtti dabasi balhéról jut eszembe: téged kiszolgálnak rendesen a Szőlősi kocsmában? :DD
A politika mifelénk is meghatározó tényező a mindennapokban, különösen számomra, aki már vagy húsz éve kritizálja az utcán szembe jövő történéseket, de ez a versekben nemigen érződik, mert számomra a vers nem megfelelő talaj ennek, inkább a próza. Az Entrópiában már jó adag politikai végbéltükrözést kaphat az olvasó, de én leginkább a jövő lehetséges eseményeit fantáziálom, vagy a múltat próbálom szétszabdalni, és képzeletben máshogyan összerakni. Meglehetős szürrealista beütés jellemző az egész kötetre, ahol azért alulról mindig felbukkan az ember, és gyarlósága.



Tépő Donát Portré az Irodalmi Rádióban 2012:

http://www.youtube.com/watch?v=RgSSfLlt3uU

Biográfia:

Tribe dalszövegek (3 db):

Legendák

Szansájnheppi

Többmillió


Hozzászólás írásához kérjük jelentkezz be!

Zeneszöveg hozzászólások

rebi&@ Hozzászólás ideje: 2008-07-09 20:10:48

Utolsó bejelentkezés:
2008-07-12 14:52:25

Véleménye a(z) "Tribe" előadóról:

talán funk-kal több szerencséd lesz mit 2 szám.. :):)

© 2016 - Zeneszöveg.hu Kft. - Minden jog fenntartva.
Kedves Látogatónk!

A Zeneszöveg.hu oldal teljes értékű használatához minimum Internet Explorer 8 vagy Google Chrome v8.0, illetve Mozilla Firefox 4.0 böngésző ajánlott. Az alábbi linkeken elérhetők a legfrissebb változatok.

Amennyiben korlátozott lehetőségekkel folytatni kívánod a böngészést oldalainkon, kattints a TOVÁBB gombra.

Tovább