Fluor Filigran - Mély, városi álom

Kurva hosszú még az út, és soha nem lesz vége, érzem
Megvonom a vállamat, de nem borulok térdre, készen
Állok rátok, leszarom, mit csináltok, merre jártok
Akármerre megyünk, követtek minket, de mégse láttok
Nem látjátok, vélemény pofátok elé kirakva, odavágom lazán
gyűljön körém a magamfajta, üdvözöllek nálunk, ahol mi fontos,
meg van fojtva, mi a peremen állunk, de kezünket senki sem fogja
Nem is kell a más igaza, nekem az egóm ezt diktálja
Elszalad velem a ló, nem vagyok magammal tisztába
Érted nem kerülök szarba, másért nem teszem a tűzbe kezem
Azt mondják, a világ tarka, csakhogy én nem érzékelem
Elvakít a szemem, elszemtelenedem vakon asszem
Kivel kapjak össze holnap? Várjá, veled kezdem
Háborúztam, szeretkeztem, és a világ összes pólusán
Felrobbantam a holnapba, hogy csak tegnap legyen ezután
Mágnesként vonz a hurrikán, mi felrepít és visszacsap
Hogy az maradjon életben, mi tétek nélkül tiszta csak
A nagy hibák javítanak, megváltoztatnak, joggal
Börtönödből kiszabadítanak, és rádöbbensz azonnal

refrén:
Tegnap este volt egy álmom, felidézem, most is látom
Betonangyalokkal repültem egy mocskos panelszárnyon
Szóltam az időnek, ne szálljon, inkább álljon meg, én várok
Amíg elmélyülten álmodok, mert ébrenlétem átok

Állj, szállj ki a pörgésből egy percre
Itt a dohány, papír, mellettem egy szék, na erre ülj le
Nem felejthetted még el, milyen mikor mindenki tűzbe
körbe-körbe járok felétek, csak csavarjatok már be
Felhasználókat keresve, utaztam eleget, hogy jó legyek
Bár kézről kézre haladva megfogyasztottak emberek
Én garantálom flessedet, egy élmény lesz a hatásom
És vissza-visszatérek hozzád, kedvedet megcsinálom
A belsődet feltárom, talán örök barátod leszek
Te szenvedsz, mikor nem találsz, én könnyen elfelejtelek
majd, akármit teszel, a hiány akármeddig tart
Semmi nem szüntetheti meg a vihart, a fejedben a hangokat
Katt, és máris feszülsz, máris várod a percet
Mikor megnyitom a lényed, a lényeget megszerzed
Érzed? Egy kicsit húz a föld, a tudat tágul
Ismeretlen mélységekben ábrándozva bámul
Rád, a gondolatod játszik, súgja, ezt csináld
Elég pár óra benn a burokban, hogy újra megkívánd
Ilyenkor készen állunk, mindig vidáman nézünk rád
Elég pár óra benn a burokban, hogy újra megkívánd

refrén

Na, mondd, miért ne változhatnánk többen egyé együtt
Ma végre tegyünk félre minden ellentétet, térjünk egy útra
térjünk végre vissza, közös pályánkon keringve
bolond hitünkkel forogva, sokszor kezünket kinyújtva
vagy a múlttól fuldokolva, keserű füstbe burkolózva
Elérhetetlenekkel ragyogunk és eljátsszuk, hogy tetszik,
közben szégyelljük, hogy kik vagyunk, így lelkünk felemésztik
Egyre feljebb kúszik csillagunk, nem csillogunk, nem számítunk
De azt az egyet mondd meg, hogyha nincsenek kisebbek, a nagyok kinek henceghetnek
Mitől lesztek ti szentebbek, szebbek, okosabbak, jobbak
Nálam szarabbak is feljebb jutottak, már, csak ők szoptak
nyaltak segget, szereztek nagy ismeretséget
Lehetsz gengszter, denszer, mulatós, csak kussoltasd a népet
Hogy mi kap lehetőséget? A könnyen emészthető pép
Ha kéred, kiakasztom állkapcsod, csak nyeljé, adok még