Törőcsik Mari

Véleménye a(z) "Törőcsik Mari" előadóról:

Szent Vid

Egyre gyönyörűbb napsugár szűrődik be az ablakon. A beszökő fény megtörik az üvegvázán és szivárványt vetít a padlóra. Nagyapó ragyogó szemű kis unokája hozott be a virágoskertből tegnap délután. Engem választott, hogy jó kedvre derítse nagyapját. Azt mondta: - Te vagy a legszebb fehér rózsa!
Óvatosan belépett velem a szobába, vizet öntött a vázába. Jó volt belemerülni a frissítő hideg vízbe. Három hónapja, hogy a betegség egyre több erőt vesz el nagyapó testéből. A lelke, a szíve továbbra is vidám, de a sok orvosság, amik fájdalmát enyhítik több alvásra kényszerítik. A váza halkan koppant az éjjeliszekrényen. az apró nesz felébresztette nagyapót. A két szempár szeretettel köszöntötte egymást. Rozi kedvesen megsimogatta összekócolódott ősz hajszálait, amit ujjaival fésült át. Most ő simogatta a fejét, ahogy neki szokta a nagyapja, a dolgos kezével.
- Szia, papa!
- Szia, köszönöm a rózsát. Legalább elűzi ezt a halálszagot.
- Papa…
- Csitt! Te is, én is tudom, hogy az élet itt a Földön nem végtelen. Amire elhervad, a rózsa lehet, már én sem leszek. A nagyanyáddal már leírattam az utolsó kérésemet.
Egy pillanatra a gondolat néma csöndje települt a szobára. Az emlékek tánca. Nagyapó törte meg a csendet.
- Tudod, hogy Budapestről 1956-ban elmenekültünk nagyanyáddal.
Még sosem meséltem neked. Mindent otthagytunk abban a kis garzonban, amikor menekültünk. A kevés kis spórolt pénzünket, pár ruhát, élelmet raktunk a hátizsákba. Úgy indultunk, mintha kirándulni mennénk. A szabadság útját kerestük, mert akkor ott, lánctalpak tiporták. A barátaink azt tanácsolták menjünk Velembe, és keressük meg a Kossuth utca 31. alatt élő erdészt. Ő ismeri az erdőben a járást, hogy a határon ne fussunk a katonák karjaiba.
Sűrűn esett az eső, amikor odaértünk. A ház előtt öt rózsabokor volt. Az őszi eső és hideg, csak pár szálat nem barnított meg. Úgy fogadtak minket, mint kedves rokonokat. Zsíros krumplival és meleg mézes tejjel vendégeltek meg minket. azóta sem ettem annál finomabbat.
Vacsora közben elmondta az erdész, hogy éjfélkor el kell indulnunk. Lerajzolt egy térképet, hogy jutunk fel a Szent Vid-kápolnáig, ahol meghúzódhatunk, amíg elmennek a katonák. A kápolnától meg, Isten segítségével, melyik ösvényen érünk át Írottkő közelében a határon. A határon túl pedig az ausztriai menekülttáborig.
Kaptunk útravalóul kenyeret, szalonnát, meleg sült krumplit a kabátunk zsebébe, sót, borsot, és azt a három szál rózsát, ami a ház előtt virágzott. Az illata betöltötte a konyhát. Az erdész felesége adta búcsúzóul és mosolyogva kívánt épp ilyen virágzó életet.
Ahogy mentünk az októberi hidegben, mégsem fáztunk Az út meredeken emelkedett az erdőben. Már nem esett, a holdfényben láttuk a kápolna távoli körvonalait. Tudtuk igyekeznünk kell. Fiatalos lendülettel haladtunk előre.
Az erdész, indulásunkkor elmondta, mielőtt a kápolnához érnénk, az úttól balra van egy domb, rajta három kereszt. Jézus keresztfája alatt van a kápolna kulcsa. A lelkünkre kötötte, hogy a borsot onnantól szórjuk magunk elé, hogy a kutyák ne kapjanak szimatot. Szerencsésen odaértünk a kulcsért. Még időben, mert a távolból hallatszott a katonákat kísérő kutyák ugatása. Az őrjárat egyre közeledett.
Magunkra zártuk a kápolna ajtaját. Sötétség borult ránk. A hold fénye ide nem szűrődött be. Kitapogattuk a sötétben az utolsó padsort és leültünk. Melegítve egymás kezét, kértük Isten áldását. Éreztem a sötétben is nagyanyád szerető mosolyát és a rózsák illatát. Közben mindkettőnknek elszorult a szíve, úgy éreztük bármi is lesz, itt maradunk a szeretett HAZÁNKBAN. Nekünk itt a helyünk. Itt van szükség ránk. A családunk és az egymás iránt érzett szeretet jelenti a szabadságot.
Lassan eltávolodott az őrjárat. Készülődtünk, egy szál rózsát a padon hagytunk. Bátran léptünk ki a kápolna oltalmazó falai közül. Visszamentünk az erdészházba, a család legnagyobb meglepetésére. Másnap elbúcsúztunk, és elmentünk édesanyámhoz, vagyis ide. A kertjében, az egyik rózsába beoltottam az erdészék rózsájából egy szemet, és átkötöttem nemzeti színű szalaggal. A harmadik rózsaszálat az édesanyámnak adtam, amit ő megszárított. Tavasszal életre kelt a beoltott rózsaszem. A garzonból az idő múlásával ideköltöztünk. Itt ebben a házban, és országban megtaláltuk a családi boldogságunkat, minden körülmény ellenére.
Nagyapó és unokája békés szeretetben néztek engem, az egyszerű kis fehér rózsát és mosolyogtak. Rozi a rábízott titkon, nagyapó meg rám, az életüket jelképező rózsára. A szivárvány egyre erősebben ragyogott a padlón.
2009 júniusában nagyapó hamvait elvitte a család. Rozi engem is vitt. Mielőtt Velemből felmentek volna a Szent Vid-kápolnához, megálltak a kocsival azelőtt a ház előtt, ahol az én rózsacsaládom élt, és kértek pár szál rózsát az ott lakóktól.
Megérkeztünk arra a helyre, ami nagyapó utolsó kívánsága volt. Elmondták kedvenc verseit, majd szétszórták a rózsák szirmait és nagyapó hamvait.

Szendrei Katalin

Véleménye a(z) "Törőcsik Mari" előadóról:

Tegnap este hallottam a televízióban Töröcsik Maritól az "Egy őszhajú asszony" c. dalt. Jó lenne, ha ezen az oldalon is felkerülhetne egy videóval.