Menyasszonytánc (musical) - Van úgy, hogy el kell menni

(Dávid):
Csoda milyen érzés, ha egy jó banda szól,
csak a zene van, visz a tűz, búbánat nincs sehol.
Dob és a bőgő, zongora és harsona,
klarinét, hegedű, harmonika.

Mind együtt!
Mindenem a hangszer, nincs nála jobb barát,
tudja hogy egy nap valahol szebb élet vár majd rám.
Itt mindig sár van, unalom vagy lumpolás.
Kislány! Itt úgy érzed, hogy helyben jársz.

Én mondom, el kell menni messzire,
miattam úgy sem sír itt senki sem,
nagy a világ, sodor a vágy!

Van úgy, hogy el kell menni messzire,
valahol kell egy helynek lennie,
ott ahol más, bővebb az áldás.

Ha nem elég az élet serclije,
soha nem hagyd a dolgot ennyibe,
soha ne várj, menni muszáj!

Kalandra hív a gőzös fütty jele,
maradjon itt a rosszkedv hűlt helye,
vissza se nézz, ne hidd, hogy ráérsz,
menj, hogy le ne késs!

(Janka):
Hosszúak az esték, ha nem vár senki rád.
Nincs akire nézz. Mire mész? Hiába vársz csodát.
Egy társra vágyom, férfira, ki értem él,
több volna számomra ő bárkinél!

Istenkém, ő meg az a hangszer, bár vélük tarthatnék!
A neve is úgy muzsikál: Dávid, ő tán megért.
Itt hagyni mindent, utazni ez oly csodás,
énrám is rám férne a változás!
Aszondja,

(Együtt):
El kell menni messzire,
miattam úgy sem sír itt senki sem,
nagy a világ, sodor a vágy!

Van úgy, hogy el kell menni messzire,
valahol kell egy helynek lennie,
ott ahol más, bővebb az áldás.

Ha nem elég az élet serclije,
soha nem hagyd a dolgot ennyibe,
soha ne várj, menni muszáj!

Kalandra hív a gőzös fütty jele,
maradjon itt a rosszkedv hűlt helye,
vissza se nézz, ne hidd, hogy ráérsz.

(Dávid):
Menj, hogy le ne késs,

(Janka):
Siess, le ne késs,

(Dávid):
Indulj, le ne késs,

(Együtt):
Ne késs!