Majláth Jenő - Szúnyog ballada

Holdvilág és Balaton,
Mi a parton ültünk a padon.
Fogtam én a kezedet,
Éreztem, hogy remegek.
Körülöttünk minden olyan szép volt!
Ránkborult a csillafényes égbolt!
Ajkamon a vágyak tűze gyúlt!
De a vádlimba ekkor beleszúrt:
Egy szúnyog! Egy gyilkos! Egy alamuszi!
A számom már elhervadt az a puszi...
Éreztem, akárhogy, nem akarom!
Dühösen vakarom, jaj, vakarom!
Átöleltél szelíden,
És már újra izzott a szívem!
Hullámzott a Balaton,
Csillag ringott a tavon.
Ránkborult az édes nyári este!
Éreztem, a józanságom veszve!
Vártam azt, hogy rögtön csókot adsz:
Hallom ám! Egy nagyot visítasz!
Egy szúnyog! Egy gyilkos! Egy alamuszi!
A szádon is elhervadt már az a puszi...
Éreztem akárhogy, nem akarod!
Dühösen vakarod, jaj, vakarod!
Mardosnak a bestiák!
Rajtunk ültek orgiát!
Eszünkbe se jutott már a csók!
Kit érdekelt már a csók?!
Két önkéntes véradót!
Eszünkbe se jutott már a tó!
Szédülten sziszegve,
Bőszülten lihegve,
Folyton viszketve,
Magunkból kikelve
Átkoztuk a nyári éjszakát!
Vakaróztál dühösen,
Vakaróztam dühösen,
Vakaróztunk hajnalig tovább!