Goomi - Levél anyámnak

Az egyik szombat délután,
Egyszer csak rátört a magány,
De lehet honvágya volt csupán,
Levelet írt a családnak.

Szasz mutter, itt az édes kicsi fiad,
Email írok neked, mert ez most itt a divat.
Remélem, emlékszel még, mi az a net,
És így majd elolvashatod ezen levelemet.
Szal nagyon megváltozott itt a helyzet körülöttem,
Köszönhető annak, hogy egy óriási sztár lettem.
Ugye nem hitted volna, hogy a fiad sokra viszi,
A faterral csak annyit mondtatok, hiszi a piszi.
Na mindegy, ezt én soha nem felejtem el tinektek,
Mert nálam haragtartóbb lények biztos nem születtek.
De most a fiad fátylat borít a rosszemlékű múltra,
Irántad érzett szeretetből azért ég ennyi futja.
El ne felejtsd, magatokról küldjél majd pár képet,
Nem nekem kell, mutogatni bizonyíték végett.
Iszom most egy kávét, mert a vérnyomásom leesett,
Refrén után visszajövök, s folytatom a levelet.

Leesett a vérnyomása a Goominak
Miközben levelét írta a Cuminak
Kiment a konyhába inni egy kávét
Jó erőset, bizony ez ráfért.

Szal folytatom az írást, mert erről szól a szombatom,
Van is mit írnom, szerénytelenül mondhatom.
Mutter, ez hely a Goominak nagyszerű,
Otthon az élet ehhez képest túl egyszerű.
Sztárélet, pompa, csillogás, karrier,
Minden mi egy férfinak fontos és ami kell,
Pénzt, ahogy eddig semmit sem küldtetek,
Ne a fiatokra, gyógyszerre költsetek!
Van miből szórni, van kéró, van kocsi,
Van Dolby házimozi, van uszi, van szoli.
Tele a hűtő és azt akarom mondani,
Hogy van ki minden szerda délután jön takarítani.
Ja és a csajok. Az tudom, hogy érdekel.
Nősülni nem fogok. Ha hívtok, nem értek el.
Most egy pár percre megszakítom soraim,
Jön a sárga, dobom aztán folytatom a dolgaim.

Goomi de gizda vagy anyáddal
Lekezelő az egész családdal
Igazuk van, neked nősülni kéne
Nagy ez a ház, ide asszony is férne
Mit csinálsz bent ilyen sokáig,
Engeded a sárgát a bokádig?
Két sor és a refrénnek vége
Így is dupla lett ide énekelve

Lehet, hogy baj van a prosztatámmal,
Majd elmegyek egy korházba a problémámmal,
Pici a vizeletív, mar a fájdalom
És nagyon unom várni azt, hogy nem jön és csak fogom.
Mami, de jó lenne, ha itt lennél velem,
A fájdalmamban osztoznál és fognád a kezem.
Úgy, ahogy egykor az oviba vittél,
Ahová délután időben értem sohase jöttél.
Az egészségem amúgy rendben, lekopogom,
A földi légkör fura de hát lassan ezt is szokom.
Add át az öcsémnek, hogy tiszta a levegő,
Jöhet hozzám bátran, van még ágynemű és lepedő.
A fatert is üdvözli a szerető fia,
Van új hobbija, vagy még mindig csak a pia?
Mutter, azt már szuflával nem lehet bírni,
megfájdult a fejem, megyek friss levegőt szívni…

Pár mondat és feladta
A levelét nyomban feladta
Köszönés, szignó, búcsú nélkül
A trendi stílus sajnos erre épül
Felállt, a gépet otthagyta
A fülledt levegőt okolta
Kiment a kertbe, a szabadba
Belefáradt nagyon a szavakba

- Mi volt ez Goomi?
- Levél anyámnak
- Utolsó mondat?
- Ja, csók a családnak
- Karácsonyra nagyon várnak
- Nézzék a tévét, ott bármikor látnak!