Kovácsovics Fruzsina - Csak halld a szívverést

Bár tudnék angyaloddá válni minden éjjel!
Titokban elrepülnénk messzi földre, hol senki más nem lát.
Ott neked adhatnám, tőled sosem sajnálnám a szárnyaim.

Bármerre tévednél, én ott lennék, ha baj van.
Még a Nap fényét is kölcsönvenném. A Hold is attól szép.
S ha így sem értenél, hát majd érted küldeném a vágyaim.

Hoszú-hoszú vers, ha ébren talál,
Szemedre álmot sző a szív erejével.

Refr:
Végtelen éjjel, ha melléd bújt az álmom,
Többre úgyse vágyom, csak halld a szívverést.
Ez az éjjel, mit széttör majd a hajnal
A fáradt pirkadattal. Te csak halld a szívverést.

Bár volnék százszorszép, mi érted nyílt a réten,
Ki mellett elsétálhatsz nap mint nap, s ki ragyog vissza rád,
S a puha ujjacskák, végigcirógathatnák a szirmaim.

Bársonyos bőrömmel takarnálak, ha fázol.
Virágból fűzött ékszered lennék, mi sosem hervad el.
S ha így sem értenél, hát majd érted küldeném a vágyaim.

Hoszú-hoszú vers ha ébren talál,
Szemedre álmot sző a szív erejével.

Refr:
Végtelen éjjel, ha melléd bújt az álmom,
Többre úgyse vágyom, csak halld a szívverést.
Ez az éjjel, mit széttör majd a hajnal
A fáradt pirkadattal. Te csak halld a szívverést.

háijjá, háijjá, háijjá...

Végtelen éjjel, ha melléd bújt az álmom,
Többre úgyse vágyom, csak halld a szívverést.
Ez az éjjel, mit széttör majd a hajnal
A fáradt pirkadattal. Te csak halld a szívverést.

Ez az éjjel, ha melléd bújt az álmom,
Többre úgyse vágyom, csak halld a szívverést.
Ez az éjjel, mit széttör majd a hajnal
A fáradt pirkadattal. Te csak halld a szívverést.