Holnemvolt - Elhagyatva

Koszos, ázott az utca.
Lelkedet a magány mossa.
el
Nem tudod, hogy mért menekülsz,
Az esős hídon egyedül ülsz.

Ma vagy szarban, nem holnap
Rajtad át, MOST gyalogolnak.
Hiába ordít benned, hogy FÁJ,
Mindenki üvölt: Ne kiabálj!

A rakparton vagy, rohansz tovább.
Utad végén valaki várt.
Ő már a múltad, hát nyugodj bele,
Csak rosszabb lesz, ha harcolsz vele.

Ölni tudnál, csak kapj egy slukkot,
A haverod is innen ugrott.
Ki tudja? Tán meg kéne tenni,
A Lányt végre már elfeledni.

/ Refrén:
Ki tudja már, miért csalódtál?
Előre tudták azt, hogy ez vár.
Szereted őt, de kit érdekel?
Nem érdekli, hogy elvérzel.

Gyűlölöd, mert imádod.
Lerombolta az imázsod.
Akarattal, vagy anélkül,
Nem menekülsz meg a szemétől /

Vár a haver, menj utána
Csöndesen az elmúlásba
Leugorjak? Csak legyintesz:
Holnap talán jobb idő lesz.

A sötét folyó hulláma hív,
Elvész lábad alól a híd.
A lányra gondolsz: csordul a könny,
A rakparton csak a mentő jön.

Így élsz most már ne is tagadd,
A pia szagban nem vagy magad.
Tönkre vágtad az életed,
Egy vörösbor még megmenthet.

Alkoholra, mámorra vágysz,
Épp egy cigiért sorban állsz.
Nem ölnéd magad folyóba,
Ha lenne, aki még ápolna.

Refrén

Ki tudja már azt, hogy ki vagy?
Az életed csak ázott cafat.
Ott vagy talán a lány szemében,
Ott élsz örök szenvedésben.

Megállsz kicsit, pihenni még,
A cigid lassan a körmödre ég.
Még nem téptél, de füvet akarsz.
A kezedről már bőrt kaparsz.

Otthonról már rég kiraktak,
A menhelyről is elzavartak
Füvön élsz már, nem tehetsz róla,
Hányni tudsz az élet szóra.

Nem akarsz élni,hogyha ő nincs,
Elvész életedből a kincs.
Kába fejjel halálra vársz,
Lassan élő halottá válsz.

Refrén

Meghalsz, szemed lecsukódik,
A kép fejedben összeomlik.
A lány sikolt, most már késő,
Nem lehetsz már soha élő.

Holnap, hogyha jön a végzet,
És a pokol tüze éget,
Ördög voltál nem egy angyal,
Nem dacolhatsz önmagaddal.