K-Pax Band - Magányos őrző

Zordabb hegyeken, hósapkás bérceken
Szilaj sziklák lábán, hegytetőnek ormán
Hódunyhával leplezett, szunnyadozó föld felett
Őznek nyomát követne, szagot fogva, settenkedve

Sűrű fekete fenyvesek égig érő törzsei közt
Ott, ahová télire, fagyos szellő beköltözött
Hol síri csend honol, mozdulni se látszik a táj már
Az erdőnek sötétjén parázs szempár Rád vár

Ott jár ő, a magányos őrző
Kecsesen száguld, tovaillan, hiába bámuld
Féled őt, s ő fél téged
Sarokba szorítod? Akkor véged

Szőre ezüst, szeme rézszínű láng
Karma ha metsz, foga ha tép, belédhasít
mint a felismerés, hogy innen nincs menekvés
Roppan a hó, szökken a test, szikrázó jég, mit a vér vörösre fest

Fehér farkas, üldözd a szarvast (ösztönödre hallgass)
Kecsesen száguldj, tovaillanj, ne bámuld
Tiszteld őt, s fog ő is téged
Fenséges zsákmány enyhíti éhed

Egyedül jár, míg párt talál
Vagy a végzetes sörét rátalál
Egyedül jár, nem tart veled
Míg az otromba puskacső rámered
De társa az éhség, a földön a hó, égen a kékség
És már párra vágyna, bárha
Boldog lehetne, míg még övé e föld!