Kreck - Otthon

Nem akarok semmit, csak köszönöm, ami van
És nem baj, hogy egy asztalnál most ketten, régen harmincan
Minden nap ajándék, így nincs hova spórolni
Tanuld meg te is, hogy kell a tükröt leporolni
És lépj az élettel, ne maradj le, ne siess
Azt hiszed nehéz, de nevetsz, ha érted, mi ez
Tudom, ellenem csak én voltam, senki más
Mert amit okoltam, vágom már, hogy az nem hibás
A változás szép, csak megéltem harcnak
A múltam bolygattam, de ez pofon volt a falnak
Ne foglalkozz azzal, hogy milyen lesz elválni
Igazából ez a jó, hogy a holnapot nem látni
Többet ad egy séta, ha élvezem egyedül
Mint a nagy party, mire a szeretethiány menekül
Hihetsz te bármiben, az nem más, mint félelem
Összekulcsolt kézzel régen óriásit tévedtem...
A fejfán az áll: "véletlen"... én röhögök az egészen
Mert amit el akartam érni, azt egyszerűen nem kérem
Így minden csak bónusz, jön, aminek kell...
Ahol megismerkedhetsz te is istennel...

Régi szerelmek, ahol egyedül voltam
Csak nem vettem észre, ezért a végén én szoptam
De ennek is örülök, sőt, tényleg jobb is így
És köszönöm azt, hogy a szívem az mindent kibírt...
Jönnek új arcok, magasabbak a szintek
Másnak meg maradnak az élvezeti cikkek
Vidámpark fűvel, ölelés pénzért
Hajtás a célért, elérhetetlen vészfék...
Nézem a falakat, ordító fájdalom
Eltévedt emberek, mire még azt sem mondom, szánalom
Ez csak sajnálat, az ő dolguk csinálják
De az igaz barát megmondja a másik hibáját
Mi is ezt tesszük, nem nyalunk egymásnak
Ezek mi vagyunk, nem pártok, nem egyházak...
Életünk rohan és nem késünk le a vonatról
Nem rontjuk el a mát úgy, hogy álmodunk a holnapról
A boldogságot, tudod, nem lehet leírni...
Csak lökdöslek azért, hogy tudj tiszta vizet inni...
Sok embert megsértettem, és engem okoltak
De csak elakartam venni a kulcsát a pokolnak
Most már értem, miért ragaszkodsz a mocsárhoz
De nem vagy jobb ember, ha nekem ezt megbocsájtod...
Illúziók földje, rácsok lettek az égbolton
Minden arra utal, hogy magadban légy otthon

A társadalom ellen lázadok magamért
Mert az elvesz abból, amit kaphatnék
Ezerrel nevetek, szakítottam a stresszel
Mert a fájdalom ellen nincs orvos, aki rendel...
Ha itt vagy, minden eltűnik: gátak, korlátok
Mert gyermek lettem újra... és sok mindent csodálok
Örülj, hogy létezel, bár mondják, hogy ez átok
De nem lesz vége... mert csak megújít a halálod
Van, ki tovább megy... és neked is menned kell
Ezért tapasztald meg azt, hogy soha nem veszhetsz el
Nem üres szavak, csak darabok... neked
Én ezzel adok Aholt, meg Életet
Igaz és egyszerűt, Égi járatot, Szellemet
Ameddig tudom, mert a Kreck az csak név, mit elfeled
Az idő és én is... mert így kell lennie
Úgy hogy mély levegő... és a folyó sodor messzire...