Tibes - Az igazak ösvénye (ft. Halász Péter)

Hajnali félhomály, beszédes csendélet
haladok előre az úton és csak szemlélek
mögöttem sötét sikátorban zúgó emlékek
akkor még nem hittem... most már nem félek...

Egy régi ismerős jön szembe arcán közöny
mosollyal intek neki de vissza nem köszön
Sok minden változott most nincs közös a sorsunkban
Régen egy irányba mentünk de én fordultam

Hangosan kiáltok, a fülek süketek
nevetés koccintástól csörömpölő üvegek
sok látszatvidám kamasz tölti meg a panasz kocsmáját
tünetet kezelve, nem a betegség forrását

Betérek szólni, hogy már nem sokára záróra
a tulaj kipattint a bevételét számolva
életek csődjéből komplett üzletág virágzik
pedig minden szívben ott van miről azt hisszük hiánycikk

Refr.:
A szakadékban zuhanás
Repülésnek tűnhet
De hamar jön a csalódás
Ha eléred a földet

Keskeny az ösvény de én megyek tovább töretlenül
Sok kívülről fiatal kortársam már öreg belül
A keserűség érződik mindenki szavain
Te csináld fordítva légy Darth Vader-ből Anakin

A pirkadat lassú az éjjel nem egyből ér véget
De fény váltja fel a hosszúnak tűnő sötétséget
A csendtől megszépültek sokszor látott koszos utcák
Hajnali szél fújja tisztára életem poros útját

Pár kósza gondolat még most is visszafordítana
de tisztán hallom a hangot ami már szólít haza
Többé nem dugom be a fülem ahogy eddig tettem
magamban kerestem a megoldást és nem Istenben...

De aztán megismertem.. látom hogy előttem megy
akit megfeszítettek.. de mégsem öltek meg
őt követtem a sötét sikátortól idáig
Jézus az út, a fény, mi egyre jobban világít

Refr.:
A szakadékban zuhanás
Repülésnek tűnhet
De hamar jön a csalódás
Ha eléred a földet

Egy segítő kéz nyúl feléd
Még éppen elérhet
Ki érted adta életét
Csak arra vár, hogy kérjed