Historica - Nándorfehérvár

Duna-Száva mentén tábort vert a had,
A körülzárt város magára maradt,
Ellenáll Szilágyi a török ágyúknak,
Isten keze védi, tartja a falakat.

János urunk gyűjti zsoldosseregét,
Bejuttatja a várba az ő tízezrét.
Török gályák úsznak a Duna vizén,
Égő fáklyaként a tenger felé.

Támadhat akárhány pogány janicsár,
Megvédem a Hazámat és Nándorfehérvárt!
Támadhat akárhány pogány janicsár,
Megvédem a Hazámat és Nándorfehérvárt!

Dörögnek az ágyúk, szórják a halált.
Izzó golyók szántják az ég palástját.
Bíborszínű hajnal csendet borít ránk,
Forró csatakígyók füstje a földre száll.

Allah népe készül, alkonyatra vár,
Csillag templom kapujában, magyar ima száll.
Mért pont ezt a népet sújtod, mondd, óh Istenem!
Hányszor kell még a hazámért vérrel küzdenem?

Támadhat akárhány pogány janicsár,
Megvédem a Hazámat és Nándorfehérvárt!
Támadhat akárhány pogány janicsár,
Megvédem a Hazámat és Nándorfehérvárt!

Holdfénynél a lándzsa csillan, ég a nagy kerék,
A töröknek e kettő elől nincs menedék,
Európa népe ujjong, győzött a Magyar!
Ám elfelejtik hamarosan, miért szólt a harang?!

Elfelejtik hamarosan miért szólt a harang?!
Elfelejtik hamarosan miért szólt a harang?!
Európa a harang!