Veled, Uram! (rockopera) - Követjárás

(Mindenki):
Szent királyunk, István!
Bölcsességgel áldott!

(Aba Sámuel):
Az Úr vigyázza szent felségteket,
S mindenkit, kik megjelentetek.
Ahogy szokás és illem rendelé,
Legyen a szó a jó vendégeké.

A királyi pár előtt hangozzon el,
Mi küldetéstek céljára felel,
Elsőként szólítom annak követét,
Kinek szava számunkra legfontosabb:
Őszentsége a pápa követét köszöntöm!

(Pápai legátus):
Felség és nádor úr, figyelmezzetek!
Őszentsége a pápa üdvözletét hozom,
Valamint áldását reád és országodra,
királyságod harmincadik esztendejében,
Íme e kereszt szent ajándéka,
Hűségedre állandóan emlékeztessen!

Az ünneprontás távol áll tőlem,
De őszentsége elégedetlen,
Mert nem kellően erélyes még,
A fellépés a pogányok ellen.
S fájlalja, hogy a tizeddel késtek,
Hát gyűjtsenek gyakran a hűséges hívek.

(István):
Ez ország Róma híve,
S erős a szövetsége,
Minden népet tisztelünk,
A törvény bennünk él, s velünk.
Őszentsége kérését megvizsgáljuk,
Döntésünkről illőn értesítjük.

(Mindenki):
Áldott légy, István, mi urunk!

(Bizánci követ):
Felséges úr, köszönt téged Bizánc!
Népünk, s országaink közt nincs harag,
Császárom új szövetséget ajánl,
pogány ellen kéri, hogy küldj hadat!

(István):
Romanos császárnak add át üdvözletem,
Atyjával békénk gyümölcsöző volt,
kérését időben megfontolom!

(Mindenki):
Áldás reád!

(Német követ):
Felségtek! Halljátok most általam,
a földnek legnagyobb uralkodóját,
Konrád császár, jó uram,
köszönti hűtlen provinciáját!
Döbbenten látja mostanában,
magyarok portyáznak Bajor honban,
rabolnak, dúlnak Imre nevében,
megállás nincs a törvényszegésben.
A velencés Péter itt mit keres?
István úr árulót rejteget!
Minden e szószegő tettekért,
bocsánatkérést követel Konrád!

Halljátok hát általam,
Konrád császár türelme véges,
Ha kellő választ nem kapunk,
Árulástok fegyverrel torolja.

(Imre herceg):
Nem vagyunk mi császárodnak hűbérese,
A Bajor hercegséghez jogom van,
Jó anyám örökségét mért dobjam el,
Támadása ellenünk jogtalan.

Nem félünk a farkasoktól,
gyáván hátra nem megyünk,
Ha szép hazánkat meg kell védenünk,
Nem félünk a császárodtól,
van még elég fegyverünk,
ha Isten velünk nincs ki ellenünk!

(Mindenki):
Nem félünk a farkasoktól,
gyáván hátra nem megyünk,
Ha szép hazánkat meg kell védenünk,
Nem félünk a császárodtól,
van még elég fegyverünk,
ha Isten velünk nincs ki ellenünk!

(Aba Sámuel):
Ezennel vége a kihallgatásnak!

(István):
Vigyázz, Imre fiam!
Nem okos az, kinek szíve lángol,
S nem az a gyáva, ki visszatáncol,
Keveset ismersz a politikából még!
Úgy kell tehát majd döntenünk,
Hogy békét kíván a nemzetünk!