Bot Gábor - Vándor

Vándor
Aki rég volt
És odakinn az éjben
Járt valahol.

Vándor
Nem oly rég volt
Hogy odakinn az éjben
Várta a Hold.

Aki árnyakkal a ködben jár
Kinek álma valahol távol már
Akit csillagfényes éggel
Megszólít az éjjel
Új utakra hívja őt
Az alkony, a vágy.

Árnyak közt az éjben
Lélek-hideg télben
Forró szíved rám talált
És átmelegít
Átölel a fényed
Új utakra hív (egy szótag maradjon el!)
(A) sápadt fényű Hold
hiába szólít.

Vándor,
aki rég volt
már nem bolyong az éjben
céltalanul

Vándor,
Milyen rég volt
Hogy ezüstszínű fénnyel
Hívta a Hold

Kinek lelke lassan köddé vált
Úgy kívánja a forró napsugárt
Aki kergeti az éjben
(Az) elveszett reményt
És végre újra megtalálta
nálad a fényt!

Árnyak közt az éjben
Lélek-hideg télben
Forró szíved rám talált
És átmelegít
Átölel a fényed
Új utakra hív (egy szótag maradjon el!)
(A) sápadt fényű Hold
hiába szólít.

És a vágy, mi hajt sok éven át
Már nem kerget több éjen át
Mert az életem dalban élhetem
Ha megteszem, és engedem, hogy szálljon a szó
Óóóóóóó, óóóóó, jóóó.

Átölel a fényed
új utakra hív
ragyog rám a hold és bátran szól már hozzám
a vándor haza talált.