AK26 - Az utolsó belövés

Hiro (Ref)
A sötétben meglátom, hogy hol az a fény,
mint mindig, csak megyek én.
Előre megyek, csak megyek én.
Ennek a világnak, mindig a fenekén.
A sötétben meglátom, hogy hol az a fény,
mint mindig, csak megyek én.
Előre megyek, csak megyek én.
Ennek a világnak, mindig a fenekén.

Giajjenno (1. verze)
Szegény családba születtem bele, sötét gyerekkor.
Égett az arca, az apjától kapott sok pofontól.
Az anyja máshol keres boldogságot,
addig ő egyedül állt lent a tereken és csak fázott.
Sok minden hiányzott, az iskolából hiányzás,
a nagyobbak ököllel mentek rá,
ott nem védte meg más.
Ahogyan ő tud megtanulta, hogy kell visszaütni,
a fájdalmak a lelkében azt mondta mást nem üt ki.
A suli bukdácsolás volt, de lassan vége lett.
Munkát meg nem kapott így,hogyan keressen pénzeket.
De a bűn csábította először egy betörés,
közben meghalt az apja, de nélküle volt temetés.
Az örvény egyre jobban húzta le,
barátoknál húzta magát meg,
ezerszer képzelte, hogy vége lett az egésznek,
és ha majd becsukja a szemét.
Gazdagon és boldogan újraindul az egész.

Hiro (Ref)
A sötétben meglátom, hogy hol az a fény,
mint mindig, csak megyek én.
Előre megyek, csak megyek én.
Ennek a világnak, mindig a fenekén.
A sötétben meglátom, hogy hol az a fény,
mint mindig, csak megyek én.
Előre megyek, csak megyek én.
Ennek a világnak, mindig a fenekén.

Hiro (2. verze)
Azt hiszi egyedül van,
mindig csak boldogtalan,
piál a bánatában,
hiába él a mában.
Folyton a múltra gondol,
fáradt a nyugtatótól,
nem tudja merre menjen,
hogy mindent elfeledjen.
Keres egy jó életet,
ahol talán jobb lehet,
elindult messze benne,
de visszahúz a lelke.
Irány a fellegekbe,
bele a rengetegbe,
de nem tud még maradni,
mert ő már más valaki.

Hiro (Ref)
A sötétben meglátom, hogy hol az a fény,
mint mindig, csak megyek én.
Előre megyek, csak megyek én.
Ennek a világnak, mindig a fenekén.
A sötétben meglátom, hogy hol az a fény,
mint mindig, csak megyek én.
Előre megyek, csak megyek én.
Ennek a világnak, mindig a fenekén.

Giajjenno (3. verze)
Sok balhé mögötte van, ahogy teltek az évek,
de mégis egy forint nélkül csak napról napra ébred.
A testét belülröl marja széjjel az szinte ?tika?,
már 15 évesen ment a cigi meg a pia.
Az utcákon nőtt fel, de már ott sem kap tiszteletet,
Mert magát csapta szét a cuccokkal érzi h beteg.
és bárhová megy látja, hogy nem néz már rá egy nő se,
de beletörődött már régen nem érdekli őt se.
Egy nap az utcán sétál megvillan a sziréna,
minek fusson el amikor mögötte négy hiéna.
Bilincsek kattannak, zárka ajtó utána,
minek születtem a világra már minden hiába.
A cellában végig fut elötte az élete,
innen nincs csak visszaút,
semminek nincsen értelme.
A rácsok között, beadnak egy kötelet,
Elötte papírra leírja ezt a szöveget.

Hiro (Ref)
A sötétben meglátom, hogy hol az a fény,
mint mindig, csak megyek én.
Előre megyek, csak megyek én.
Ennek a világnak, mindig a fenekén.
A sötétben meglátom, hogy hol az a fény,
mint mindig, csak megyek én.
Előre megyek, csak megyek én.
Ennek a világnak, mindig a fenekén.