Góbé zenekar - Én is voltam

Zöld a kökény, ha megérik, fekete.
A szerelmet velem babám mered-e?
Mert én, babám, nagyon tudlak szeretni,
de úgy könnyen el is tudlak feledni.

Felültem a széles világ lovára,
zaboláját nem tettem a szájába.
Ott hagytalak szép csendesen egyedül.
Borul az ég minden felé nem derül.

Ha nem lenne ez még elég,
az apádat rámküldenéd.
Az anyád is furcsán nézett,
ez nem egy szép közös végzet.
Odaadtam lelkem, pénzem,
érte nem túl sokat kértem.
Vésve nem akartam kőbe,
nem akartam sülve-főve.
Szerettelek babám, tényleg,
hála Isten, vége végleg!
Szerintem ezt engedjük el,
csak a szokás vértezte fel.

Én is voltam valamikor valaki.
Én is tudtam a lányoknak hazudni.
Ha még egyszer ráadom a fejemet,
hazudok én a nőknek még eleget.

Semmi, babám, tényleg semmi,
hidd el, ennek így kell lenni.
Mindenféle szerelemnek
egyszer vége szokott lenni.
Egyszer vége szokott lenni,
mindent hagytunk tönkremenni.
Elfogytak az érdek érvek,
hagyj már békén végre, kérlek!
Mert nem érdekelsz, babám, tényleg,
hál' Istennek vége végleg!
Szerintem ezt engedjük el,
csak a szokás vértezte fel.
Újra mondom, engedjük el,
mert a szokás vértezte fel,
csak a szokás vértezte fel!